A kis tökös igazán megérdemli, hogy lassan átkerüljön rá a fókusz, mert egy ideje kicsit háttérbe szorult. Ebben apa is hibás, mert olyan szinten ragaszkodott Colin jelenlétéhez a programokon, hogy ha valahova őt már nem lehetett elvinni, akkor fel sem merült, hogy itthon maradjon és csak a kicsit vigyük. Ezért aztán a négyéves Jamie néha úgy viselkedik, mintha tizennégy lenne.
Éppen ezért minden alkalommal, amikor a parkban kicsit belendül és végre együtt futkározik a többiekkel, a szívem megtelik reménnyel, hogy vissza lehet még őt fiatalítani a saját korához. Mint ma reggel, amikor a kölykök futkorászását próbálta kissé lassabb iramban, de azért lekövetni. Itthon Carlos látogatásai tartják fitten, mert vagy együtt szaladgálnak a labdák után vagy a plüssöket húzkodják, bár, az az igazság, hogy Carlost is sikerül általában a második napra egy kicsit lehiggasztani és olyankor már ő is tud szunyókálni, nemcsak pörög megállíthatatlanul. Szóval, a cél a fiatalodás. És ha már ő, akkor a gazdi is próbálkozik. Ennek jegyében bevezetjük a reggeli és esti séta mellett a délit is. Jamie 17 kiló és ugyan tömör izom, de azért hátha ledob vagy fél kilót. Én meg... no, ennyire már mégse beszélem ki magamat. A lényeg, hogy reménykedem, én is ledobok pár dekát még a nyár előtt.
2 megjegyzés:
Jó képet lőttél róla - bár nem ez az egyetlen. Talán ha jól kifárad, még a bokacsipkedésről is leszokik. :-D Haverom. <3
szerintem már leszokott róla, vagy csak a nyarat várja, amikor szabadon villannak a bokák ;)
Megjegyzés küldése