Olvasónapló...

Ezt a könyvet nem én választottam, ajánlották. Lángh Júlia: Egy budai úrilány

Nem mondom, hogy lelkesen kezdtem bele, de a becsület hajtott, ha kinézték belőlem, hogy átrágom magam rajta, akkor megteszem, ha addig élek is. Aztán valahogy a kezembe ragadt. 

Önéletrajzi írás, ami meglepő módon már az első oldalon mosolyra késztetett, mert szinte pontosan a mostani lakásunk alaprajzát írta le a szerző. Mármint a valamikori lakás alaprajzát, mert mi már annak csak a felét tudhatjuk a magunkénak. A nagy tolóajtót, amely helyiségeket választott el, befalazták, az IKV (Ingatlan Kezelő Vállalat) a hatvanas években tett róla, hogy a száz-száztíz négyzetméteres helyiségből fele akkorát kreáljon. Így került az erkély a szomszédhoz, a Sashegyre néző ablaksor pedig hozzánk. De térjünk is vissza könyvhöz...

A szerzőt budai úrilányként próbálták felnevelni egy olyan korban, amikor "úrinak" lenni nem volt könnyű, s talán veszélytelen sem. A keresztény középosztálybeli család életébe a szülők akarata ellenére is beszivárgott a kinti világ. Az ötvenes évek félelme a csengőszótól, a népnevelőktől, a Szabad Nép félóráktól. Van itt aranyrejtegetés miatt börtönbe kerülő nagynéni, kommunista hitből kiábrándult nagybácsi, a vitrin díszeinek eladogatása a bizományiban, szertartásos vasárnapi ebéd és a hétköznapok sztálinpástétomja ( Élesztőpástétom. Ma bio-öko csoda, akkor azért ették, mert nem volt más.) Plakátok és jelszavak az utcán, az iskolában. Az ÁVO épületével szemközti bábszínház műhelye, ahol a nyilvánossághoz nem jutó képzőművészek készítették a bábokat és ahol a mesélő először hallott nyílt beszédet a világ fontos dolgairól, politikától a szerelemig.

Az ebben a közegben felnövő Lángh Júlia tanár lett, tanító, reklámszövegíró, fordító, szociális gondozó és újságíró. Kezdetben magyar-francia szakos tanár volt, könyvreklámokkal foglalkozott. 1977-től Párizsban élt, ahol volt újságkihordó, malteroslány, kifutó"fiú", szakácsnő, varrónő és szociális munkás bűnöző gyerekek mellett. 1984-től a müncheni Szabad Európa Rádió munkatársa volt a rádió bezárásáig. Aztán elment egy évre Afrikába egy nigeri bozótfaluba óvónőnek. 2000-ben újra Afrikába utazott, csádi mozgássérült fiataloknak tanított rádiós műsorkészítést. Magyarországon él.

Összességében egy érdekes életút olvasmányos formában, igazán szórakoztató módon megfogalmazva. Ajánlom.