Konyhamolyolásba kezdtem, sajnos szó szerint. Francos kis dögök. Vehetek én ezeknek sex-feromonos csapdát, ezek mind frigidek és haspókok, mert a grízben és zsemlemorzsában érzik jól magukat, nem a ragacsos csapdában. Ezzel együtt végre rend van a konyhában. Kár, hogy mindjárt elkezdek főzni, onnantól megint garantált a kupi. És itt a nátha és/vagy covid-szezon, persze a tea-szezon is… esküszöm, megpróbálom mézzel meginni, de már előre tartok tőle, hogy nem fog menni. Hiába, nekem a méz kizárólag a mézes sütiben játszik, esetleg kínai kajában. A barna cukorra a minap azt mondta valaki, oltári nagy átverés, és sorry, de nem fogok aranyárban nyírfacukrot venni. Már a neve is gyanús. Ez van. Marad a sejhajom. Jó esetben nem nő tovább.
Upsz, apró hiányosságot véltem felfedezni a nagy konyhapuccban, lépek kijavítani a hibát. Arra a következtetésre jutottam, hogy a női sors egy nagy FP. Facepalm… tudod, amikor valaki fogja a fejét, leginkább más hülyesége miatt. Most komolyan … a ház ura mi a fenének töltöget kiürült (?) flakonokba egészen mást, mint amit a külseje sejtet? Jelesül az ablakpucolóba, ami állítólag elfogyott, képes volt mosogató sűrítményt önteni, mert az majd neki valamihez kell. Nem is akarom tudni, mihez. Én persze nem tudtam, mert miért is szólt volna és jól szem előtt hagyja, hogy az ember hirtelen felindulásból ablakpucolásba kezdjen, amikor próbál a nap besütni, de nem tud. Mintha olajjal kentem volna be az ablaküveget. Végül ecettel megszabadultam a cucctól, de addigra a káromkodási szótáram legjavát elpufogtattam, meg kb. egy féltekercs Szilviát, aki nem is a legjobb barátnőm, de ez más tészta. És esküszöm nem tudtam, hogy a moly képes a fokhagymába is belemenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése