Na, hát nyilván a fenti kijelentés csak énrám igaz, a fa talán már vágyna a nyugalomra, amikor a kutyák nem rohangálnak mellette, néha alatta és nem potyognak emiatt a díszei. Végülis január 19-et írunk, már lassan Vízkeresztet is két héttel magunk mögött hagytuk. Tegnap kicsit nekem is összeszorult az ánuszom, amikor a fényfüzér zsinórját láttam lógni a szőnyegen, mert volt olyan kutyusom, aki megrágcsálta (szerencsére éppen nem volt áram alatt), de csak valamelyik dísz rántotta magával, amelyik a fa alatt a szőnyegen hevert. És annyit már tanultam a régi esetekből, hogy üvegdíszek nincsenek a fa alsó felén, tehát kár nem esett.
Nos, rám viszont feltétlenül igaz, hogy nem tudok megválni tőle, mert hála a mostanában borús napoknak, kifejezetten szeretem a kora délutáni óráktól a fényeit és a fényben csillogó díszeit nézegetni valahányszor elvisz mellette az utam, vagy ott üldögélek mellette a kedvenc fotelomban. Most, hogy egy picurka hó is esett, még inkább olyan érzés, hogy helye van a szobában. Annyira szeretem, hogy még az aktuális könyv lapjairól is többet pislogok az ágak felé, mint a nyomtatott oldalakra. Bár, szerintem ebben a könyv a ludas. Jelesül most éppen egy kölcsönkapott és ajánlott kötet: Lángh Júlia: Egy budai úrilány . ez a poszt most nem könyvajánló vagy nemajánló, ezért ha valakit érdekel, keressen utána. Védekezésül csak annyit, nem az én szemem akadt meg a könyvön, valakinek nagy élmény volt, amit szeretett volna megosztani velem is. Én becsülettel próbálkozom, de még nincs meg az összhang.
És a férjem sem akar megválni tőle, bár, ez nála most kifejezetten valami babonás ragaszkodás. Mostanra várta (egyelőre még hiába) a kardiológiáról a behívóját egy cseppet sem veszélytelen (mi az manapság?) kardio-verzió beavatkozásra. És még karácsonykor azt mondta, addig ne is szedjük le a fát, amíg ezen túl nem esik. Nos, amennyire hallgat a kórház, lehet, hogy még a Húsvétot is velünk ünnepli a derék fa. Mit is tehetnénk, addig is élvezzük a látványát, az apró részleteket, a más szögből újabb és újabb arcukat mutató kedvenc díszeket. Már nem lengi körbe a karácsony hangulata, "csak" egy kedves dekoráció, de annak az egyik legkedvesebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése