Nos, párom felhívott a CT-ről hazafelé jövet, hogy mégis ehet-ihat még este. Így aztán találkozzunk abban a már emlegetett sörözőben-étteremben. Nekem se kellett kétszer mondani, már indultam is. Ő éppen kifelé jött elég savanyú képpel és közölte, hogy nincs szabad asztal. Legalábbis a pincér, akinek szólt, hogy vacsora lenne két főre, ezt lökte oda neki információként. Kedden kora este. Első elkeseredésünkben a benzinkútnál vettünk két Cidert és hazamentünk. Később aztán erszünkb e jutott, hogy mehettünk volna a régi jól bevált Makk hetesünkbe is, de addigra már elkezdődött a film, amit hirtelenjében választottunk a Netflixen, úgyhogy maradt a cider meg a spanyol misztikus krimi, A nyílt tenger. Amikor elindítottuk, még nem is tudtuk, hogy három évadnyi lesz, de igazából nem is baj. Lassú folyású, mégsem untat. Tele remek karakterekkel, gondosan - és jól - adagolt fordulatokkal, kellő számú ellenszenves figurával és kicsit sem nyálas romantikával. Mindez egy családi titok árnyékában. A két nővér - egyikük a hajón tartaná az esküvőjét a hajó tulajdonosával - rémisztő családi titokra bukkan, miután jószívűen felcsempésznek egy menekülő nőt az óceánjáróra. Közben sorra történnek a halálesetek a hajón, amely Spanyolországból Brazíliába tart az 1940-es években. A család és a személyzet sorsa össze-összefonódik, mindenkinek megvan a maga kisebb vagy nagyobb titka, de az ötödik rész táján egyelőre több a kérdés, mint a válasz, mert amit eddig annak hittünk sem biztos, hogy a való igazság. Éjfélkor úgy zavartuk el magunkat aludni, tekintettel a másnapi műtétre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése