Cuki dolog ez a nőnap. Még élénken emlékszem, amikor anno a hatvanas évek végén, hetvenesek elején a fiú osztálytársaktól ezen a napon hóvirágcsokrot kaptunk. Minden lány, a helyesek és a csúnyácskák. Röhögni fogsz, de tényleg úgy éreztem akkor kislány fejjel, hogy ezek a fiúk milyen aranyosak, minket lányokat olyan különlegesnek éreznek. Persze, nyilván tudom, tudtam is, hogy az osztályfőnök igazította el őket, hogy dobjanak be egy kis- zsebpénzt, aztán a vállalkozó szelleműbbek megvették a csokrokat és az első óra előtt a padokra rakták, ahol pontosan tudták, melyikben és hol ülnek a lányok. Most nehogy azt mondja valaki, hogy azért lett mára védett növény, mert akkoriban boldog-boldogtalan leszedte.
Szóval, nyiladozó nőiességünk hajnalán március 8-án jó volt lánynak lenni. Aztán jó volt fiatal anyukának lenni. Azóta is azt látom, mintha az anyák 1 és 10 év közötti gyerek mellett lennének csak anyák. A reklámok is nekik szólnak, utána már a változókori tünetek kezelésére vagyunk csak érdemesek. De itt van például a mostani nőnap. Ráírtam a fiaimra, hogy ne feledkezzenek meg róla, mire mindkettő visszaírt, hogy boldogot. Muszáj volt válaszolnom, hogy nem azért írtam, hogy nekem kedveskedjenek szóban, ezt megtehetik az év bármely napján, hanem a mellettük élő nőnek ne felejtsenek el két keresetlen szót mondani az ünnep alkalmából. Igen, figyelmeztetni kell őket, bár, nyilván a face is erről szólt ma minden mennyiségben, repkedtek a virtuális csokik és virágok. Szóval, a figyelmeztetés oka, hogy az apai példa ez ügyben nem volt túl erős. Nem mondom, hogy alkalmanként nem ért meglepetés egy szál csoki-virág képében, még kisgyerekként apával elmentek a srácok a névnapomon reggelire kürtőskalácsot felhajtani, de mint tudjuk "egyszer volt Budán kutyavásár", a rendszert nem igazán láthatták a kedveskedésben.
Nem akarom azt mondani, hogy a kortársnőimet nem kényeztetik ezen a napon, de mint egy korábbi posztomban is megemlékeztem róla, nekünk valahogy nem erősségünk az ünneplés. Úgyhogy a mai vacsorát is "én állom", amihez már haza is cipeltem a hozzávalókat. Azt meg már tényleg csak csendben jegyzem meg, hogy Cider már megint nincs itthon. 😕
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése