Igazából tisztogatást akartam írni, és igazság szerint ez a szó sokkal jobban ki is fejezi, amivel próbálkozom már hetek óta. Rengeteg könyvünk van, fiam házassága révén szerzett külhoni rokonaink csodálkozva álltak a több ezer kötetet rejtő polcok előtt, mondván, olyan, mintha egy könyvtárban lennének. Azóta már jártunk náluk és tudom, ott - bármilyen tanult és nyilván olvasott emberek ők is - nincsenek roskadozó könyvespolcok. Néhány albumon kívül nem találsz könyveket a lakásban. Ezzel szemben itthon az iskolai kötelezőktől és melegen ajánlottaktól kezdve a történelmi és földrajzi munkákon át, tengernyi szépirodalom és ponyva kategóriába sorolható krimi és romantikus, szótárak és lexikonok, a felsorolás is hosszú. Helyszűkében voltam már korábban is, hiszen itt landoltak a szüleimtől és anyósomtól is szép számmal kötetek, de a barátnőm kiürített lakásából is néhány darab menedékre lelt nálam. Mániákus sorozatgyűjtő vagyok, ha valaki megírt egy trilógiát, természetesen meg kell legyen minden darabja, szerencsétlenségemre mára már 10 kötetes szerzőt is kedvelek vagy olyan szerzőket, akik nem sorozatokban gondolkodnak ugyan, de minden itthon megjelent regényüket megszereztem. És persze ott vannak az albumok, amiket ugyan még csak egyszer lapoztam át, de hát a békés öregkorban majd mennyi élményt nyújtanak..... Gondoltam mindezt akkoriban, amikor az internet még drága és nehezen hozzáférhető volt és földhöz ragadt lelkemmel nem is igen gondoltam rá, hogy valamikor majd olyan könnyedén jutok olvasni vagy éppen nézni valóhoz, mint ahogy annak idején lementem a sarki újságárushoz. Sőt, még könnyedébben. Hogy mik maradnak? Verses kötetek, mert a vers örök. Kedvenc sorozatok és szerzők, imádott városomhoz kötődő írások, néhány kedvenc gyerekkori olvasmányom, gyerekkönyvek, albumok... a sor hosszú, a válogatás nehéz. Mint ahogy nehéz szembesülni azzal is, hogy nincs kinek továbbadni őket. Így van ez a fotókkal is, ott még nehezebb a döntés, mi az, aminek örülnek majd és mi az, ami csak nyűgnek maradna itt. Merthogy sok van, nagyon sok.
Hogy tárgymániás vagyok, nem is próbálom tagadni. Legyen szó ajándékokról, dekorációs darabokról, ünnepekhez kötődő díszekről, csetreszekről, bögrékről, sőt, igen, ruhákról is. Amióta a turkálók elszaporodtak kis honunkban, én lelkesen vadászom a jobb darabokra. Régen a kevésbé jókra is, de ebben azért némi fejlődést érzek megmutatkozni. Amíg ezek tényleg nevetségesen olcsón is beszerezhetőek voltak, néha - bevallom - elfajultak a dolgok, a szekrényben akár 8-10 kabát is várta, hogy felvegyem, hiszen 300-500 forintért csak nem hagyom ott? Mostanra már nincsenek ilyen viccesen olcsó darabok, vagy ha igen, azt még a kutyám alá se tenném, így aztán megnevelt az élet, a kevesebbre és jobbra hajtok, már kitudok úgy jönni egy üzletből, hogy nem veszek semmit. Régen volt nyári, őszi, téli, tavaszi bögre-szettem, most fehér van és szürke minden alkalomra. Jó, a karácsonyi néhány darab azért kivétel. Hogy ide eljuthassak, lassan tíz évvel ezelőtt elkezdtem kijárni a Budai Zsibvásárra. Nem érdeklődőként, hanem kifejezetten árusként. Apró csecsebecséimtől, felesleges ruháimtól, régi háztartási eszközöktől, sporteszközöktől és még ki tudja mi mindentől próbáltam megválni úgy, hogy mégse az legyen az érzésem, a szemétre kerülnek. A fillérekért adott darabok fogytak is, némi pénzt is lett belőle, bár az, mint ahogy mondani szokás: könnyen jött, könnyen ment. Mostanra új megoldás született, az adományboltok. Hordom is lelkesen szanaszét, hogy aztán a fejemet vakarva emlékezzem némelyikre, milyen jó is lenne, ha még meglenne. De senki sem mondta, hogy egyszerű lesz. Belekezdeni és csinálni azonban muszáj, különben elborít a múlt.
A másik megoldás az apróbb és értékesebb darabokra egy aukciós ház lett, ahol már szemmel is látható összegekért leltek új gazdákra az itthon kevésbé becsben tartott jószágok. A Facenak hála a Marketplacen is sikerült megszabadulni pár dologtól, de aztán valahogy véget ért a jó széria. Talán a vásárló közönség anyagi háttere rendült meg, talán én nem kínálok már olyan érdekes dolgokat, nem tudom, de a jó világ véget ért. Volt, hogy antikváriumnak kínáltam könyveket, néhány száz darabot, 15 ezerért vitték el, nyilván a benne levő 2-3 album miatt. De mára a könyv végképp nemkívánatos "árucikk" lett. Hiába küldözgetem a listámat a szanálásra ítéltektől, mind kitűnő állapotban és értékes irodalmi alkotás, egyre csak az elutasítások jönnek vissza. Próbálkoztam tematikus csomagok összeállításával és jelképes összegen kínálva, de teljes sikertelenséggel zárult a dolog. A könyv már nem kell senkinek! Aki még olvas, nyilván a legújabb megjelenésekre vadászik vagy digitális formában keresi a múlt kiadványait is. Nincs velük gond, nem porosodnak a könyvespolcon, oda ki lehet rakni a Millenium Falcont és Han Solo, Darth Vader figuráját, esetleg a nagyitól (aki velem egyidős) örökölt néhány helyes kis csészét, esetleg egy krómozott bulldogot.
Tudom, hogy ma már nem divat még a könyvespolc sem. Néhány kis polc éppen elég a dekoráláshoz, egy jobb kis lakásnak amúgy a legfontosabb része a mindent elrejtő gardrób. Nekem még az otthonteremtés része volt és hihetetlen könnyebbség, hogy a gyerekek aktuális kötelező olvasmányáért nem kellett még a könyvtárba sem eljárni, elég volt a polcról leemelni. Ilyen környezetben nőttem fel és ezt igyekeztem én magam is továbbadni. De látom, a fiaimnál sincsenek könyvhegyek. Ott lapul egy tablet, amin a sokszorosa is elfér az én porfogóimnak, elég a keresőbe beírni, amire kíváncsiak és ott a válasz, nem kell hozzá a húsz kötetes Almanach sem. Mindezt tudom, tudomásul is veszem, mégis, most hogy a tavasz beköszöntével átvizslatom a polcokat, újabb áldozatokat keresve, hogy kicsit szellősebb legyen a látvány, nehéz a döntés. Ez azért maradjon, az meg amazért, de ettől se akarok a szívem mélyén megválni. Pedig muszáj lesz. Addig kell letisztítanom a palettát, amíg még én teszem meg és nem valaki más kényelmetlen, kellemetlen feladata lesz. Mert addig van rá remény, hogy gazdákhoz kerülnek, utánam már tényleg csak a bezúzás vár majd rájuk. Könyvvel pedig ennél szomorúbb dolog nem történhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése