Utazás Covid idején - karanténnapló 21.

Az időjárás ma reggelre teljesen elkeserítőnek mutatja az arcát. Fél nyolckor még ki sem akartam nyitni a szemem, olyan sötét volt. Amikor felültem, az oka is kiderült, teljes erejéből szakadt az eső. Korábban már írtam róla, hogy Szingapúr is megkapja a maga részét a klímaváltozásból és ez a szokatlanul sok csapadékban jelentkezik. Kifejezetten lehűlt az idő is, hiszen csak 24 fok van odakint. Igaz, ez az otthoni 13-al szemben még mindig kellemesebbnek ígérkezik. Az ablakból az látszik, hogy itt kisebb napernyőnyi esernyőkkel járnak és kicsit megmosolyogtató a gondolat, hogy otthon a picire összecsukható esernyőmmel próbálnék védekezni az eső ellen. Itt láthatóan, senkinek nem opció egy olyan eldobható játékszer. Az is igaz, hogy a városban töb bfelé vannak esernyő tartó állványok, amikre ráakaszthatod, ha nem akarod cipelni. Aztán, ha szükséged van rá – és szerencsés vagy – olyan helyen jársz, ahol mások is hagytak ott esernyőt.

Jobb híján olvasgatok. Cikkeket, blogokat, posztokat. Például egy számomra különlegesen kedves városról, Velencéről. És azt kell mondjam, elég elkeserítő élménybeszámolókat. Valaha ez a város keblére ölelte az oda érkező turistákat. Nem mondom, hogy a zsebünket nem akarta kiforgatni, de legalább kedvesen tette. Manapság olyan szinten már-már gyűlölködnek a „betolakodókkal”, amit képtelen vagyok megérteni. Egyszer régen tele volt a szívem érzelmekkel iránta, különböző történetek születtek ebből az érzelemből, egész kis kötetet alkotva, de most szinte félek csak eljátszani a gondolattal is, hogy újra felkeressem. Változik a világ, tudom, de miért éppen így? Mi ez a frusztráltság világszinten, emberek?

Itt tartózkodásunk leglustább napja, ezt bizton állíthatom. Már 11 óra, de még az ágyban heverészünk, ott ettük meg a reggelit, illetve csak én, Tibi ki is hagyta. Úgyis mindjárt itt az ebéd. Nem volt úgysem nagyszabású valami, hiszen csak három darab kis palacsinta és egy pohár narancslé. Közben persze megy a tv. A BBC earth-ön éppen a dél-ázsiai államok vadon élő állatairól van szó, akik már a városok belsejébe merészkedtek. Szingapúrt a vidrák hódították meg. Szingapúrban nagyon sok vidra él, ezért a főutcákon is gyakran találkozni velük, de még a lakóépületek úszómedencéibe is bemásznak. A sima szörű vidra nem új jelenség Szingapúrban. Az 1960-as években sokszor látták, ahogy a folyóparton játszanak; számuk azonban gyorsan csökkent az 1970-es években. Az 1980-as évekre eltűntek a helyi ökoszisztémából. De lépjünk egy nagyot... 2012-ben már egy maroknyi észlelésről számoltak be, többnyire a keleti parton és alkalmanként a kikötőben. A faj általában csak halat eszik, de elfogyasztják a kagylókat, rákokat is. Az előző évben 80 000 dollár értékű díszhalat fogyasztottak Sentosán. Szinte egyetlen természetes ragadozóval sem szembesülnek a sziget körül, és az emberek nem bántják őket. A leghíresebb család Bishanban volt. Néha úgy tűnik, hogy a vidra saját PR-ügynökséggel rendelkezik. A Bishan vidrák családja a kínai újév első napján meglátogatta az Öböl kertjét, amely népszerű esemény a szingapúri családok körében. 2017. március elején ismét a hírekben találták magukat - még a BBC-ben is -, amikor a vadon élő állatokról a fotós Bernard Seah videókat készített róla. A szingapúri Nemzeti Parkok Igazgatósága üdvözli megjelenésüket, mivel ez jelzi a szingapúri folyórendszer vízminőségének javulását; figyelmeztetnek azonban, hogy az emberek tartsanak biztonságos távolságot az állatoktól, és ne etessék őket. 2018-ben egy angol párt egy csapat vidra vett körül, a férfi pedig ezt a pillanatot érezte a legmegfelelőbbnek, hogy megkérje barátnője kezét. Igazán emlékezetes lánykérés volt.

https://www.youtube.com/watch?v=a6RrjJNcui4&t=3s