A mai az 5. napunk (vagy ha az érkezés estéjét is számolom, akkor a 6. ). Ma megint feltelefonáltak a recepcióról, hogy hogy érezzük magunkat. Szerintem arra kíváncsiak, bekattantunk-e már, Tibi szerint csak azt hiányolják, hogy nem rendelünk semmit rajtuk keresztül, de hát ilyen az, ha az embernek hátországa van odakint. A napok csendes tétlenséggel telnek. Nem igaz. Tibi a laptopját pucolja, próbálja a rengeteg ismétlődő képet, idejét múlt dokumentumot, miegyebet törölgetni, én meg írogatok. De leginkább szundikálok. Tegnap este próbáltunk jó sokáig fent maradni, hátha akkor végre végig alusszuk az éjszakát. Többé kevésbé bevált a taktika. Reggel viszont olyan mélyen aludtam, hogy még a csengőt sem hallottam, hogy megjött a reggeli, pedig akkor már fél 9 volt.
Akkor aztán reggeli, és a reggeli rutin, élvezkedés a
vízesés zuhany alatt, onnan leheveredés az ágyra, és arra ébredtem, hogy
meghozták az ebédet. J
Ebben szerintem megint az eső a ludas. Amióta itt vagyunk, szinte nem volt nap,
hogy ne esett volna, ami azért nem ismerős a négy évvel ezelőtti útról. Akkor
talán kétszer esett a két hét alatt. Az éjszakait nem tudom, mert akkoriban
annyit mentünk napközben, hogy éjjel aludtam, mint a kő, tőlem az épületet is
lebonthatták volna, csak az ágyamat
hagyják békén. Akkor szállodában laktunk végig, a gyerekek még anyóséknál egy
kertvárosi házban, közel a Botanikus kerthez. Egyébként most is közel laknak
hozzájuk, 5-10 perc séta, így aztán a parkban is gyakran tologatják a
babakocsit. Soha rosszabb programot!
Ha most kiszabadulunk innen, akkor hozzájuk megyünk és még
fogalmam sincs, hogyan fogok megbirkózni a 31. emelet tudatával J Egyelőre még
vendégszoba, ahol alszunk majd, aztán lassan az lesz Leia kis birodalma. Bérelt
lakás, bár, ha úgy döntöttek volna, hogy megveszik, akkor is kb. annyi lett
volna a havi törlesztő részlet, mint most a bérleti díj. Igaz, akkor minden
problémát nekik kell orvosolni, így meg a tulajdonosnak. Nem mintha lennének
problémák, szerencsére. Az itteni lakásokkal az a probléma (már ha ez
probléma), hogy például azt a lakótömböt 99 év múlva mindenképpen lebontják.
Ennyit terveznek előre, utána frissítenek a majdani városképen és hát biztonságosabb,
a kor követelményeinek megfelelő épületeket húznak fel. Addig akár örökölhető
is lenne a magántulajdon, de aztán minden jónak vége szakad és jön a bontás. Tekintettel
az itteni időjárásra, nincs parketta, kőburkolat van mindenütt. Rengeteg ablak,
amik persze nem nyithatóak, kivétel az erkélyajtó, de azért ott is gondoskodtak
a biztonságról. És persze klíma mindenütt.
Na, a mai vacsora „kísérőjét” muszáj bemutatnom. Mi Wa Ko
Kueh-t kaptunk. A helyi gasztronómusok szerint ez az étel, már maga a Kueh,
sokkal több figyelmet érdemelne, mint amennyit kap. Ezeket a régi konyha
örömeként tartják számon, amelyet a kínai ünnepi időszakokban és más
ünnepnapokon szolgálnak fel. Sütés helyett a tésztát addig párolják, amíg a
tete a bevágások mentén szét nem válik. A „Huat” név miatt a Huat Kueht
(kantoni nyelven Fatt Kaot) jóléti süteménynek fordítják és rengeteg szerencsét
jelent. A Wa Ko Kueh olyan, mint a Huat Kueh, kivéve a színesebbeket. Ennek
gyökerei a kínai Fujian tartományból származnak és gyakran használják
ősimádatra. Akkoriban a kueh-t kis porcelántálakban (amit kínaiul Wan-nak
hívnak) fekete vagy barna cukorral párolták. Időközben ez a hagyományos
cupcake-szerű finomság mára Wa Ko Kueh lett. Ezenkívül még rengeteg formája
van, ezt ezen az oldalon meg is nézhetitek. Mi a kis színeseket kaptuk.
Azonkívül, hogy jópofa, semmi különleges, kb. olyan semleges ízű, mint akár a
reggelire kapott Dim Sun, talán icipicit érződik rajta a cukor. De mivel
indulás előtt kitöltöttem egy öthetes ötös lottót, megeszem, ha addig élek is,
hiszen kell a szerencse és jólét, mint egy falat Wa Ko Kueh ;)
https://curatorsuite.com/food/best-traditional-kueh-singapore/
*
Amiről még úgy tudok mesélni, hogy ki se teszem a lábam a
négy fal közül, mert legalább négy évvel ezelőtt már láttam, az a Szingapúri
Állatkert. Mint sok minden ebben a városban, ez is varázslatos, természetesen.
Már a belépés után csíkos farkú makik mászkálnák a fejünk felett az ágakon,
teljesen szabadon. Ott ülnek az oszlop tetején, ami alatt a térképet
böngésszük, hogy melyik irányba induljunk. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy
pontosan követni tudom még ma is az akkori útvonalat, de olyan dolgokat
láttunk, ami miatt én egy pillanatig sem értek egyet azokkal, akik az
állatkertek felszámolásáért kampányolnak. Szerintem ez a tipikus esete lenne a
lónak túloldalára való áteséssel, és csak magunkkal (no meg természetesen az
állatokkal) szúrnánk ki. Ezek az állatok itt igazi jólétben, nagy területeken
élik a mindennapjaikat, gondos odafigyelés mellett. Egy ilyen, az állatkertet a
vadrezervátumokkal ötvöző műfaj kifejezetten barátságosnak és élhetőnek tűnik. 1973
óta működik nagy sikerrel. Az átlagos állatkertekhez képest a Singapore Zoo-ban
sokkal jobb körülmények között élnek az állatok, ugyanis ketrecek helyett az
eredeti életterükre emlékeztető, tágas kifutókat építettek nekik. A csaknem 28
hektáron elterülő Szingapúri Állakert a sziget keleti oldalán található, és
„open concept” (egyterű) kialakításának köszönhetően az állatok szabadon
mozoghatnak és elvegyülhetnek benne egymás között, akárcsak a természetben. A
vendégek több mint 300 állatfajt ismerhetnek meg a parkban a világ minden
tájáról, melyeknek majd egyharmada a kihalás szélén áll. Az állatkert alapvető
tematikája az esőerdőt idézi, mindazonáltal több olyan zónára osztották,
melyekben olyan állatok élnek együtt, amelyek a természetben is egymás
társaságát keresik. Olyan mókás momentumok jelzik, hogy a szingapúriak mindenre
gondolnak, és mindenre előszeretettel figyelmeztetnek, mint például a
kenguru-átkelőhelyeket jelző táblák. (Ezek mindössze arra hívják fel a
figyelmünket, hogy lehet, hogy át fog kelni ott egy kenguru.) Szingapúr
állatkertjének szembetűnő törekvése, hogy az állatokat nem ketrecek mögött
tartják és úgy mutogatják, hanem igyekeznek a lehető legtermészetesebb módon
nyújtani otthont számukra. Az olyan fajtákat, amelyek nem jelentenek komolyabb
veszélyt – mint például a struccok és emuk –, csak egy kis fakerítéssel
választják el az állatkert vendégeitől. (Persze hergelni nem kell őket, jókorát
tudnak csípni!) A veszélyes fajtákat azonban vizes árkokkal, üvegfalakkal
tartják távol a látogatóktól.
A látogatók számára egy extra program is létezik itt,
ugyanis akár éjszaka is felkereshetjük a parkot. A szabályozottságáról
híres-hírhedt városnak természetesen az állatkertjében is minden jól
szervezett.
Az állatkertnek jelenleg nagyjából 2800 lakója van. A
leghíresebbek közé tartozik a különleges, fehér színű trió: a fehér bengáli
tigris, a fehér orrszarvú és jegesmedve. Itteni hármasuk mára jelképpé vált. A
fehér bengáli tigris elképesztően látványos és nemes állat: a szeme kék, az
orra rózsaszín, csíkjai barnák és feketék. Ez a bengáli tigris egy létező
alfajtája, nem albínó, viszont a dzsungelben igencsak feltűnő színe miatt a
túlélési esélyei jóval alacsonyabbak, mint a vöröseknek.
A Szingapúri Állatkertet zónákra osztották. Azoknak, akik a
világ legegzotikusabb állatai iránt érdeklődnek, és szeretnék megtudni, hogyan
viselkednek a természetben, ez a koncepció tökéletes lehetőséget nyújt annak
megfigyelésére, hogy miként teszik ezt természetes környezetükben (leselkedő
ragadozók nélkül).
Ausztralázsia - A „down-under” vagyis a lenti világként is
ismert Ausztrália a kenguruk és a vallabik otthona. Ausztralázsiában
megtekinthetjük az Ausztrália ritkán lakott területein, az úgynevezett outback
részeken élő különleges emlősállatokat.
Ázsia elefántjai - Az Ázsia elefántjai zóna egy teljes
hektárt foglal el, és öt ázsiai elefánt otthona. A vendégek megtekinthetik a
legelésző, játszadozó elefántokat, illetve az idomár által biztosított
tréningeket is. Személyes tapasztalatom, hogy ezt nemcsak a nézőközönség, de
maguk az állatok is élvezik, mivel némi változatosságot hoz a mindennapjaikba
és láthatóan éhesek a figyelemre és sikerre.
A törékeny erdő (Fragile Forest) - Ha szeretnénk megtudni,
milyen törékeny is a trópusi esőerdők ökoszisztémája, illetve, hogy mennyire
fontosak ezek az erdők a világ számára, látogassunk el ebbe a biodómba. A
törékeny erdőben a látogatók a növényzetben megbújó kétéltűeket, hüllőket,
madarakat és rovarokat tekinthetnek meg. Számos trópusi állatot is
megtalálhatunk a törékeny erdőben az orrszarvúbogaraktól kezdve a kétujjú
lajhárig.
A Fagyos tundra - A maga nemében
igencsak egzotikus fagyos tundra olyan terület, amelyről sokat hallunk, de
kevesen látunk a valóságban. A Fagyos tundra zónában a vendégek nyestkutyákat
és rozsomákokat láthatnak egy, a valódi tundrához leginkább hasonlító
környezetben.
Az etióp Nagy-hasadékvölgy - A festői vízeséssel, és
művészien kialakított sziklaépítményekkel büszkélkedő etióp Nagy-hasadékvölgy
páviánok, mongúzok és sakálok sziklás otthona. Itt az afrikai vidék csodái
között egymás mellett élő állatok világát ismerhetik meg a látogatók.
A Főemlős királyság - Ez a nagy méretű, szigetekre
telepített zóna számos főemlősfajnak ad otthont. Ezek közül, az itt
királyokként és királynőkként tisztelt állatok közül hat különböző faj
képviselteti magát, akik boldogan ugrálnak fákon és élvezik gondtalan életüket
egy egzotikus, trópusi környezetben. Minden faj a saját szigetén él, amely
rendelkezik a megfelelő méretű zöldterülettel.
A Hüllőkert - A dinoszauruszok szerelmesei ne hagyják ki a
Hüllőkertet, ahol megtekinthetik az annak idején a Földet benépesítő óriások
mai napig velünk élő kistestvéreit. Ebben a zónában a vendégek beléphetnek az
úgynevezett RepTopia területére, ahol olyan éjszakai állatokkal találkozhatnak,
amelyekkel a vadonban soha. A Hüllőkertben szinte mindig megtalálhatóak az
állatkert munkatársai, akik szívesen mesélnek bárkinek a különböző hüllőkről.
Az itteni fajok között találhatunk teknősöket, krokodilokat, kígyókat, sőt még
sárkányokat is.
A Lombösvény - Fedezzük fel a trópusi esőerdők fáinak
lombjait, és ismerjük meg az itt élő állatokat. Ebben a zónában a vendégek
majmokat, sziamangokat, lemurokat, gaviálokat, és a fa tetején lengő,
játszadozó tamarinokat láthatnak.
A Vad Afrika - Talán az egész állatkert legnépszerűbb része
a Vad Afrika zóna, ahol az afrikai szavannák élőlényeit találjuk; többek között
foltos afrikai vadkutyákat, gepárdokat, zsiráfokat, bolondos szurikátákat,
varacskos disznókat, fehér orrszarvúkat és zebrákat.
Érdemes befizetni a River Safarira is, amely egy folyó mentén
elterülő része az állatkertnek. 12 hektárra épült, és ez az első ilyen Ázsiában.
A folyami hajókázás egyébként is remek mulatság.
És akkor még szó sem esett talán a legnagyobb
látványosságról, Kai Kai és Jia Jia otthonáról, a panda-házról. Ami az idén még
a korábbinál is érdekes lehet, hiszen augusztus 14-én megszületett első
kölykük, amit a helyiek természetesen a nemzeti ünnepük egyik legnagyobb
ajándékaként ünnepeltek.
Külön program, de megéri a szárnyasoknak is szentelni egy
kis figyelmet, hiszen külön parkjuk van. A Jurong Madárparkot nem Jurong
szigetén, hanem Szingapúr szigetének dél-keleti felén találjuk. A park egy
önálló, kizárólag madaraknak szentelt létesítmény, olyan környezetben
sétálhatunk itt, mintha egy Indiana Jones filmben járnánk. A dzsungel adott, a
trópusi esőerdei fák, vízesések, liánok, hatalmas papagájok és kakaduk látványa
és cserregése a kalandfilmeket idézi. Persze nem Szingapúrban járnánk, ha nem
hoztak volna létre itt is valamit, ami egyszerre természetes és művi, ráadásul
világrekorder: itt találjuk a Föld legnagyobb mesterséges vízesését. A Jurong
Parkba ultramodern függővasúton érkezünk, hogy aztán esőerdei csapásokon,
zöldellő pázsitos részeken, madárleső tornyokban és függőhidakon masírozva
fedezhessünk fel a parkban élő mintegy 380 madárfajból annyit, amennyire az
időnkből futja – és persze amennyi meg akarja nekünk mutatni magát. A Jurong
park jelenlegi madárpopulációja kb. ötezerre tehető, köztük igazi fajtakülönlegességekkel
is találkozhatunk az óriástukántól a flamingókon át a ritka baglyokig. A
létesítmény egyik büszkesége az 1600 négyzetméteren elterülő pingvinpark,
szigorúan védett fajtákkal. A madárpark egy egész napra is tökéletes
kikapcsolódás lehet.
Az ismertető megírásához segítségül hívtam a travelo.hu
egykori cikkét és fotóit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése