Utazás Covid idején - karanténnapló 20.

A Bermuda háromszög... tegnap este megkaptuk a vacsorát, természetesen villával ettünk. Azóta az ajtót sem nyitottuk ki. És mégis, ma reggelre az egyik villa eltűnt. Nincs a szemétben, nincs sehol. Rejtély. És rohadtul idegesítő. Ahogy az otthon is lenni szokott hasonló esetben, most sem tud az ember szabadulni a gondolattól, hogy „meg kell lennie”. Ennek megfelelően azt hiszem, ma össze is fogunk veszni. Baártosnével a fürdőben lógó piros póló fotóján vihogunk. Szerinte már-már olyan, mint valami pszicho-izé filmben. Pedig a fotó nem is sikerült jól. A valóságban sokkal több tükröződést látni, olyan 15 körül számoltam a focicsapat mezeit, és persze én se lógok a képbe, mint egyes kezdő fotósok kattintásain.

Amúgy a folyosó pontosan olyan kísérteties, mint a fotón látszik. Ebben a bezártságban nem is az a gáz, hogy nem mehetsz ki, hanem, hogy teljesen el vagy szigetelve a világtól. Az ablakok olyan szinten zárják ki még a kinti hangokat is, hogy a tűzijáték se biztos, hogy feltűnt volna, ha nem nézzük egyidejűleg a tv-ben. Az utcáról nem szűrődik fel semmiféle hang. Az egyetlen, amit hallasz – ha nem megy a tv – a klíma halk duruzsolása. Valamelyik nap kikapcsoltam, hátha át tudom állítani, a férjem azonnal felkapta a fejét a tökéletes csendre. És ebbemn a nihilben képes eltűnni egy villa.

A tv-ben egyébként most a nemzeti ünnep műsorát ismétlik. Másodjára is szórakoztató. Valahol olyan fura, hogy itt is vannak huncut szemű popsztárok, táncosok, sportolók és művészek... mintha az ember azt gondolná, hogy itt csak bankárok és turisztikai szakemberek élnek. Hülye gondolat, tudom, pillanatnyilag ennyire telik. Gáz. A fények között ott ragyog az öt csillag és egy félhold. Na, ennek utána is néztem... Wikipédia a barátunk

Szingapúr nemzeti lobogója két színből áll: a pirosból és a fehérből. A zászló felső felében a piros szín a testvériséget és az egyenlőséget szimbolizálja, míg a fehér színt a tisztaság és az erkölcsösség megjelenítésére használják. A felső, piros sávban egy fehér félhold és öt szintén fehér csillag látható. Ezek története sok mindent elárul Szingapúr 20. századi eseményeiről. A kicsiny városállam lakosságának 80%-a ma is kínai. Márpedig a Maláj-félsziget csúcsán elhelyezkedő Szingapúrt északon a 15 millió muzulmán hívőnek otthont adó Malajzia határolja, míg délen 170 millió muszlim lakossal Indonézia található. Amikor a brit koronagyarmat a független államok sorába lépett, 1959-ben, a vallási és etnikai hovatartozás komoly feszültséget jelentett a két hatalmas szomszéddal szemben. A nemzeti lobogót egy bizottság tervezte meg, amelynek vezetője az akkori miniszterelnök-helyettes volt. Ekkor került rá a nemzeti lobogóra a félhold, amely Szingapúr szolidaritását és békéjét akarta demonstrálni a szomszédok felé. Amikor a zászlót 1959. december 3-án hivatalosan is bemutatták, sokan nemtetszésüket fejezték ki a muzulmán jelkép miatt. A bizottság hiába állította, hogy a fehér félhold a feltörekvő, fejlődő nemzetet szimbolizálja. A mai nyugodtabb viszonyoknak hála, ma már nyílt titok, hogy a zászlón lévő félhold politikai okokból került a város nemzeti jelképei közé.

Az öt csillagról is ez a bizottság döntött. Kezdetben csak három csillagot akartak a zászlóra tenni, azonban a Maláj Kommunista Párt zászlaján is három fehér csillag volt látható. A hozzájuk való hasonlítgatást a szingapúri kormány el akarta kerülni, ezért még két csillaggal megtoldották a körbe rendeződő égi jelképeket. A csillagok az ország öt célkitűzését jelképezik: a demokráciát, a békét, a haladást, az igazságot és az egyenlőséget. A zászlót egyébként eredetileg tiszta piros háttérrel képzelték el, de mivel ez a szín hagyományosan kínai szín, módosítottak ezen is. Szingapúr címere egy vörös színű pajzs, amelyen egy fehér félholdat és öt fehér csillagot helyezték el. A pajzsot két oldalt egy sárga színű oroszlán és egy tigris tartja egy kék színű szalagon állva, amelyen az ország mottója is olvasható. „Majulah Singapura” (Előre, Szingapúr).

Szimpatikus, konfliktuskerülő megoldások, ugyanakkor nemzeti büszkeség. Értem én, hogy itt nem ezeréves értékeket kellett megőrizni, hanem viszonylag újakat teremteni, de ennek is megvoltak a buktatói, amiket sikeresen kerülgettek. És most büszkék arra, ami van. Nem visszafelé néznek, hanem előre.

Így az olimpia évében, pár szót az olimpiákon elért sikereikről. Szingapúr a legtöbb nyári olimpiára küldött sportolókat, miután független brit királyi gyarmat lett, mindössze három hónappal az 1948-as játékok kezdete előtt. Az ország 1960-ig saját csapattal vett részt a sportünnepeken, majd miután  Malajzia része lett, 1964-ben Malajziával egy lobogó alatt vonultak fel sportolói a nyitóünnepségen. Szingapúr 1965-től újra függetlenné vált Malajziától, és az azt követő olimpiai rendezvényeken már mindig önállóan képviseltette magát, de nem volt jelen az 1980-as játékokon, mert csatlakozott az Amerikai Egyesült Államok vezette bojkotthoz. Még egyetlen szingapúri olimpikon sem vett részt a téli olimpiai játékokon. Szingapúr öt olimpiai érmet nyert eddigi története során. Az első ezüstérmet könnyűsúlyú súlyemelésben, 1960-ban. Asztaliteniszezőik az 2012-es londoni játékokon két bronzérmet szereztek. És Rióban bekövetkezett a csoda, amire senki sem számított. A 100 pillangó döntőjében a mindössze 21 esztendős Joseph Schooling hatalmas meglepetésre Michael Phelpset és Cseh Lászlót, Chad Le Clost is megelőzve behúzta hazája első aranyát.

Nos, ma megint leszakadt az ég és ez különösen rosszul jött, mert ma ebéd után a gyerekek erre akartak sétálni a kicsikkel, de hát özönvízben nem túl ideális program. Mégis eljöttek, hoztak tortát a délutáni teához, kávéhoz, csak éppenséggel nem láttuk őket, mert mentek is vissza a föld alá. Ugyanis a metrómegálló itt van az épület alatt, a másik vége pedig pont náluk. És nem! Kicsit vártak és amikor már nem volt annyira vészes, csak átmentek a túloldalra és integettek nekünk. Annyira szeretem őket! Nem egy cukorbanda, még kis esőben is sétálnak a két apróval. Levi úgyis felébredt és egész úton magyarázott, mutatta az utat, szóval, hozta a szokásos formáját. Azt mondták, hogy most nagyon kellemes az idő odakint J A hőmérő 26 fokot mutat.

És bár ez itt abszolút politikamentes élménybeszámoló blogbejegyzés, de elém került az otthoni vásári felvonulás egy képe augusztus 20-ról. És valahogy azonnal a washingtoni Capitolium ostromlóinak képe ugrott be róla. Hát, már mindenki megbolondult? Emlékeim szerint augusztus 20. az államalapítás ünnepe. Ennyi és nem történelmi visszatekintő. Az ennyi persze „ „-ben értendő, hiszen ez óriási dolog. Szt. István királyunk, a korona és országként való meghatározásunk ünnepe. De semmiképpen nem ilyen bazári vonulás. Az utolsó méltó megemlékezés az István, a király megszületése volt. 38 éve! Ez a gáz. Szerintem. https://www.youtube.com/watch?v=AMASIF2tVfUnv

Hm, ma még nem is írtam az ételekről. Gondolom, ez lehet a legérdekesebb része a beszámolónak ;) Szóval, ebédre fish and chipset kaptunk. Tartárral, ahogy szeretjük. Nem is volt rossz, bár Londonban biztosan nem ilyen formában kaptuk volna. Ami meglepő volt, az a spagetti, de azt nyilván előételnek szánták (olívás, bazsalikomos). Vacsorára fekete borsos marha volt ismét, ez egyszer már szerepelt az étlapon és most is nagyon finom volt. Párolt káposztával, kimcshivel, rizzsel. A kimcshi a koreai konyhaművészet egyik legismertebb étele. Legfontosabb összetevői a kínai kel, retek, zöldhagyma és uborka. Erjesztéssel készül. Hagyományosan késő ősszel készítették télre eltenni. Egyébként dietetikusok a világ egyik legegészségesebb ételének tartják. Desszertnek pedig „almás pitécskét” kaptunk, aranyos, kis egyharapásnyi falatot.