Utazás Covid idején - karanténnapló 12.

Ha már szóba került a lakhatás. Értékelhető információm ugyebár csak arról van, ahol a gyerekek laknak. Itt nagy előszeretettel építenek ilyen toronyházakkal körülvett lakóparkokat, amikben aztán minden adott a szórakozáshoz, sporthoz is. Például az erkélyeken nem lehet grillezni, de van erre kialakított rész, amit igénybe vehetnek, ha egy társaság ezzel múlatná az időt. És természetesen ott vannak a medencék, teniszpályák, rendezvénytermek akár családi eseményekhez is. Nem véletlen a többesszám és a méretek sem kicsik, hiszen itt városnyi embert szolgálnak ki ezek a gondosan karbantartott létesítmények.

Hogy a CHIJMES-nek így utána néztem, tulajdonképpen pótoltam egy név ezelőtti mulasztásomat, amikor csak elsétáltunk előtte. Persze, akkor a bejáratát láttam és a kertjét, mert a mostani utcánkkal párhuzamos úton sétáltunk a fiam munkahelyétől vissza a szállásunkra. Úgy emlékszem, valahol még metróra is szálltunk, ami azért volt emlékezetes, mert a lenti tömegben valaki magyarul kiabált utánunk: Tibi, de jó, hogy látlak! Férjem már forgatta a nyakát, ki ismerte meg a messziségben, de kiderült, a fiunk egyik magyar barátja fedezett fel bennünket a sokaságban.

Jaj, annyira élvezem ezt a neten kutakodást. A Raffles Hotelt gyönyörű virágos bokrok veszik körül, persze innen fentről a távolból esélytelen lenne megállapítani, mifélék. De mégis sikerült. Most figyeljetek. Ezek a méretes bokrok, fák nem mások, mint a törpe hawaii rózsa, amelynek eredeti előfordulási területe Közép-Amerika és a Karib-térség. De természetes állománya vannaki: Bahamákon, Dél-Mexikóban, Belizeben, Guatemalaban és Floridában. A világ számos trópusi részén dísznövényként termesztik, főleg Indiában és Délkelet-Ázsiában. Na, meg is vagyunk, tehát itt is.

Napok óta szemezek a tőlünk balra álló épületegyüttessel. Röviden Raffles Citynek nevezik, az oldalán azonban szerepel egy svájci szállodaóriás neve is: Swissotel. Na, persze utána kerestem ennek is, mert innen az ablakból is érdekes, a neten talált képektől pedig konkrétan padlót fogtam. Ez azért már számomra kimeríti a megalománia fogalmát. Szerényen csak Dél-Kelet Ázsia egyik legmagasabb hotelje. 1252 szobája van, és jó néhányból olyan pazar kilátás, aminek köszönhetően a közeli ( J ) Malajziáig és Indonéziáig is ellátni. Magába foglal egy közel 110 ezer négyzetméteres Konferencia Központot is, éttermeket, sportcentrumot. A szobák képeit elnézve, azt hiszem, bármelyiket elcserélném az otthoni lakásunkkal, pedig azzal sem kell szégyenkeznem. Eddig azt hittem, itt belvárosi luxuslakások vannak, s azért olyan egységes az épület összeképe, mert még egy biciklit sem tehetnek az erkélyre, de így már érthető. Lementettem egy fotót a netről, aminek a jobb szélén ott látszik a szállodánk egy darabkája. Hát, így egymás mellett azért már köszönő viszonyban sincsenek egymással. Belegondolni is elképesztő mennyi ember elszállásolására vannak ebben a városban felkészülve, ha csak ezt a két szállodát nézem a számtalan többi mellett. Ebből a szemszögből vizsgálva azért övön aluli ütés számukra a Covid és nem csoda, ha minden szalmaszálba (lásd karanténhotelek) kapaszkodnak a túlélésért.

*

A mai reggeli: dim sum. Ráadásul variációk egy témára. A dim sum egy hagyományos kínai étel, amely kis tányér gombócból és egyéb snack ételekből áll, és általában tea kíséretében szolgálják fel. Hát, itt narancslét kaptunk hozzá, tekintve, hogy a szobában tetszés szerint készíthetünk magunknak kávét vagy teát. A wikipédia szerint hasonlóan ahhoz, ahogy a spanyolok a tapast eszik, az ételeket megosztják a család és barátok között. Mármint egy nagy tálon érkezik a válogatás és mindenki azt csipeget belőle, ami tetszik. Na, ez a része itt az ismert okokból nem áll, ráadásul itt nem is ömlesztik össze, hanem külön kis kosárkákban szervírozzák (éttermekben); itt ezt is a szokásos kis rekeszes dobozban kaptuk, mint amúgy minden mást is. Néha elgondolkodom rajta, hogy egy tányért azért adhattak volna, az ember másként ül egy tányér mellé, mint egy doboz mellé, ha már úgyis egy nagy flakon mosogatószert adtak. De hát ez van, ezt kell szeretni. Szóval, a dim sumot általában villás reggeliként fogyasztják, mert meleg. Késő reggeltől egészen ebédidőig bármikor. Normál esetben egy teázóban a fogyasztásnak meglennének a speciális szabályai. Például első a tea! És a teáskannához legközelebb ülő kínálja a többieket és magának utolsóként önt. A hagyományos dim sum éttermekben az étkezés vidám és hangos esemény. Tolókocsik gurulnak ki a konyhából, tele rakott gombócpárolókkal és sült ételekkel. Az asztalok között gurulva, jelölhetjük be választásunkat és a pincér máris elénk rakja a kosaraiból. Vagy a vendégek már a bejáratnál lecsekkolják a kívánt ételeket, feljegyzik őket és a levegőben lobogtatják a kártyájukat, hogy magukra vonják a pincér figyelmét. A dim sum ételek tenger gyümölcseiből, húsból és/vagy zöldségből készült ételeket tartalmaznak. Engem eléggé meglepett, amikor az egyikben kifejezetten édes krémet találtam a hasonló külsejű fűszeres húsos töltötelék után. Rengeteg féle van, mi három félét kaptunk (ha az eltérő tölteléket nézem, akkor négyet) nekem leginkább a mi levegőgombócunkra hasonlító kis csomag ízlett.

Miközben ezt írom, a tv-ben az HBO-n a Ház a tónál című örökbecsű megy. Angolul, kínai felirattal. Karantén, yeah!

a Leedon Heights

ilyen a 31. emeletei erkélyen egy kedélyes családi vacsora.

ez pedig a hawaii törpe rózsa, én bokornak néztem innen a szobából, mivel jó néhány veszi körbe a Raffles parkolóját. És ilyen csodás a virága közelről:

Dim Sum ... nekem azok a kerek kis puffancsok jöttek be leinkább, de hát csak 3 félét próbáltunk ki a reggelinél

az a karcsú torony és az aljában lévő épületek a Swissotel, a mi szállodánk pedig tőle jobbra az a két magas szabálytalan torony.