Hétköznapok

Megszakítva a könyves kihívás posztjait, egyszerűen muszáj megosztanom Veletek egy néhány napja történt esetet. Aki ismer, tudja, hogy kutyás vagyok, kutyás a lelkem és mélyen át tudok érezni, minden velük kapcsolatos eseményt. Van egy kedves ismerős, aki olyan szerencsés, hogy szépséges goldene terápiás kutyaként teljesít szolgálatot. Egy fárasztó nap után a villamoson hazafelé utazva történt az eset. Elöljáróban csak annyit, hogy a golden retriever szinte kihívja maga "ellen" a sorsot, mert olyan barátságos és szép, hogy gyerek, felnőtt önkéntelenül simogatni szeretné. Itt most köteteket lehetne írni arról, hogy hogyan viselkedjünk idegen kutyákkal (attól függetlenül, hogy micsoda tündérnek látszanak esetleg, esetleg vérmes fenevadnak), de azt hiszem, annyi bárki számára világos, hogy nem nyúlkálunk hozzájuk kérdés nélkül. Ha a gazdája megengedi, akkor is óvatosan. A segítő kutyák ráadásul mások. Egyrészt világosan látszik rajtuk, hogy ők dolgoznak (igen, még hazafelé is, hiszen ott és akkor is gyakorolnak nyugodtságot, gazdára koncentráltságot), mert megkülönböztető jelzéssel látják el őket. Például egy vakvezető kutyát sem lehet simogatni, neki az a feladata, hogy a külvilágot kizárva csak a gazdájára figyeljen.

Szóval, párosunk a villamoson utazott, amikor egy fickó a kutyához nyúlt és simogatni kezdte. Ez önmagában elég neveletlen dolog, bármennyire is jó szándék vezérli. A gazda udvariasan megkérte, hogy ne tegye. A válasz egy grimasz volt és azt hitte, ennyivel le is tudták a találkozást. De amitől az ész megáll és az én harci kedvem is azonnal szárba szökkent, az a folytatás.
A Széll Kálmán téren készültek leszállni a kutyával, s bár ez egy régi típusú szerelvény, a kutya ügyesen lépcsőzik. Persze, a peron akár vizes is lehet, csúszós, gyalogosként nekem is volt alkalmam már ezzel találkozni. A kutyus mellső lábai már a peronon voltak, amikor sértett hősünk hátulról egyenesen fogalmazva seggbe rúgta szegény párát. Ettől ő leszánkázott a lépcsőn és hátsó lábai becsúsztak a szerelvény és a peron közé. Nyilván megütötte, megijedt, valósággal felsikított. Gazdája első dolga volt kiszabadítani, mielőtt a szerelvény tovább indul és valami borzasztó történik. Eközben két fiatal megpróbálta visszatartani a rugdosóst, de hát nem tudták ott tartani, az illető - nyilván elégedetten - távozott a 6-os villamos irányába. Talán a rendőrségnek megadott részletes személyleírás és a helyszíni kamerák felvételei segítenek majd a kézre kerítésében, de a lényeg: a kutya már jól van, már a jobb hátsó lábát is tudja használni, ami első pillanatra úgy tűnt, talán komolyabb baja lett. És azóta is szeretettel segít a rászorulókon. Mert ő kutya, az ember legjobb barátja. Az "embert" meg inkább nem minősítem. De téved, ha úgy érzi, hogy elegáns elégtételt vett a visszautasításért.
Az utóbbi időben már félek kinyitni a Facebookot, mert számtalan, védtelen állatok ellen elkövetett embertelen tettről tudósítanak. Ez csak egy "enyhébb" változata volt, de tényleg csak a gazda azonnali segítségén múlt, hogy a dolog nem végződött sokkal rosszabbul. Emberek! Ennyire frusztráltak vagyunk? Legközelebb egy gyereket lökünk le, vagy egy idős embert? Valakit, aki kisebb, gyengébb, védtelenebb? Aki szőke, aki barna, aki fekete? Komolyan attól lesz jobb napunk, ha a máséba belerondíthatunk?

Luna! Remélem hamar elfelejted, hogy az ember így viselkedik veled, miközben te egész barátságos lényeddel a gyógyulásán fáradozol. Tudod, én hiszek benne, hogy a többség jó, érdemes a segítségedre.