A csúcstechnológia idején már nem képzelgés, hanem valósággá vált ötlet, hogy kirándulást tehessenek a múltba, annak is egy meghatározott idejébe és helyére. És milyen az ember? Ahova beteszi a lábát, ott megpróbál nyomot hagyni maga után. Még akkor is, ha ez azzal jár, hogy megváltoztatja az általa ismert történelmet.
Az utazás persze nem veszélytelen. Sőt, kifejezetten veszélyes. A szervezet talán egy-két utat még kibír számottevő károsodás nélkül, de igazából ebben sem lehetnek biztosak. Ennek ellenére menniük kell, mert egy kollégájuk Odaát ragadt és segíteniük kell rajta. Képesek meghozni ezt az áldozatot? Miként küzd meg a ma embere a 14. századi Franciaország kihívásaival, a százéves háború borzalmaival? Aki esténként lekapcsolja a tv-t a bűnügyi hírek idején, mint rá nem tartozó információnál, az vajon mit lép, amikor esetleg tőle függ egy társa élete az erőszakos középkor úttalan útjain? Sikerre vagy kudarcra számíthat az ember, aki ismeri vagy éppenséggel nem ismeri a múltat oly aprólékossággal, mint a jelent? Van-e létjogosultsága egy szerelemnek, amelyben a felek között hat évszázad a korkülönbség?
Crichtont mindig jó olvasni, de azért jó lenne tudni, hogy ez a története akkor is olyan erővel hatott volna, ha nem előbb ismerem meg André Malikot Gerard Butler személyében, vagy az ifjú Christ, akit szegény megboldogult Paul Walker játszott?
1 megjegyzés:
Én jóval a film előtt olvastam, és ütött.
Megjegyzés küldése