Részlet egy kritikából, amire én is felkaptam a fejem és a kötet után nyúltam: "A Harcos A Felföld rettegett fiai-sorozat első darabja. Bár a történelmi romantika a szívem csücske, a skót vadregényes tájakon játszódó történetek még ezen belül is különleges helyet foglalnak el. A rettenthetetlen harcosokra jellemző nyers erő, vadság, keménység, a későbbi korok hőseiben ilyen formában már nem található meg, és talán éppen ezért e harcosok történetei néha vonzóbbak tudnak lenni, ahogy maga a helyszín is. "
Igazság szerint csalódott vagyok. Magas volt a léc, ez nem kérdés, merthogy mostani nagy kedvencem: Diana Gabaldon könyvei utánozhatatlanok. Biztosan tudjátok, de ha nem, hát elárulom, ő is Skóciáról, skót hősökről ír. És még nagyon sok mindenről, de most nem tisztem az írását népszerűsíteni.
Monica McCarty sorozatának első könyve szokványos történet. Kicsit erősnek érzem, hogy rögtön tíz kötettel indított. Nem lövök le semmiféle poént, ha annyit elárulok, hogy a hős maga köré gyűjt még kilenc hasonlóan jó kötésű skót harcost és együtt vesznek részt egy, az angol király elleni akcióban, mint valami modern kommandós csapat (csak éppen a 14. század elején). Az életében nincs helye a szerelemnek. Naná, hogy találkozik vele. A hősnő nem éri be férje szexuális gyöngédségével, a szívét akarja meghódítani. Amit hősünk kétségbeesetten próbál magának megőrizni. Persze asszonyka bajba kerül és férje önnön érzelmeit leleplezve rohan, hogy megmentse. Pont. Ennyi.
Pontosan az ilyen könyvre mondják, hogy tizenkettő = egy tucat. Ebből az írónő rögtön tizennégyet meg is írt, de talán tizenhatot, ez még a honlapja alapján sem egyértelmű. Magyarul eddig öt jelent meg, de már a hatodik is előrendelhető. Nem fogok egyetlen könyv alapján ítélkezni, de ha ezt szánta legerősebbnek (hiszen ez vezeti fel a többieket), akkor kicsit aggódom a következő miatt. Ami jelesül a Sólyom címet kapta. Nem fogjátok kitalálni, minden izmos hős megkapta a maga kötetét, bizony. Csak tudnám, akkor a többiek kik lesznek. A borítók alapján hasonlóan izmos, vad férfiak. Mondhatná az olvasó, hogy biztosan savanyú a szőlő, de nem. Tisztában vagyok vele, hogy romantikus történelmi regényt írni nem könnyű munka. Minden tiszteletem az írónőé, aki játékosan gyúrta egybe a valós és kitalált történelmi személyeket és tényeket. De … szerintem … a kliséken nem tudott túllépni. Igazi, eredeti gondolat, regényrészlet nekem nem szúrt szemet. De! Most nekifogok a második résznek, és utána nyilatkozom, hogy fenntartom-e a véleményemet a Sólyom kalandjai után is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése