Általában megremeg a kezem, ha olyan könyv kerül elém, amely Velencében játszódik, vagy legalább említés szintjén szerepel benne kedvenc városom. Sokszor mellényúltam már ilyen kezdetleges indíttatással, de hát megtörténik ilyen bármilyen más témában is. Például
Amanda Quick számomra a romantikus regények - általam megkoronázott - királynője, meg is van az összes idehaza kiadott regénye, mégis, még neki is van/nak könyve/i, ami/knél kicsit sajnálom az érte/tük kiadott pénzt. Na, de ne kalandozzunk el! Velence!
Annyit tudtam Christopher Moore: A velencei sárkány c. könyvéről, hogy Shakespeare Velencei kalmárját és az Othellót ötvözte fergeteges regénnyé, amelyben kapzsiságról, bosszúról, árulásról és egy félelmetes tengeri szörnyről ír. Mint minden kiforgatott történet, ez is humort és vidám perceket ígért.
Már a 16. oldalon vigyorogtam, bár ehhez a humornak nem sok köze volt. Mostanában Skócia is ott van a Top3-ban a szívem csücskében, erre mit olvasok: A Villa Belmont bejárata fölött egy mottó: Senki nem támad rám büntetlenül. Ami egyébként egy skót mottó, nevezetesen a Bogáncs-rend mottója és az edinburghi vár bejárata fölött olvasható. Imádom, amikor a világ így összeér!
Nos, azt hiszem, korán vigyorogtam. Messze nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nagyon pihent agyúnak kell lenni, hogy szórakoztasson. Kötelességből végig lapoztam, de nem úgy fogok rá emlékezni, mint könyves "élményre".
1 megjegyzés:
Minden Velence vagy Skócia. Ami meg nem, az majd lesz. :-)
Megjegyzés küldése