Na, nem lesz ez mindig így, hogy szinte naponta falok fel egy könyvet, de Glenn Cooper: Lelkek könyve c. kötete rabul ejtett, aztán olyan pörgésbe csapott át, hogy amolyan "letehetetlen" jelzőt harcolt ki magának. Őszintén szólva már filmként forgott előttem a történet és számomra ez az egyik legfontosabb az olvasmányaimmal kapcsolatban. Ha valami megragad, akkor nálam már csattan is a csapó.
Mindig is halvány irigység fogott el filmeket, dokumentumfilmeket nézve, ahol a tudósok, vagy akár csak önjelölt kincsvadászok remegő kézzel nyúltak valami frissen fellelt régiség után és tudásuk feneketlen kútjából azonnal kimerték az adott tárgyhoz kapcsolódó ismeretanyagot. Milyen mámorító lehet a tudásnak ezen a szintjén létezni, régi ismerősként üdvözölni valamit, amire a köznép csak szájtátva bámul. Ez a könyv is egy ilyen képpel indít. Egy réges régi könyv kerül elő Anglia egyik ősi kúriájából, benne sok ezernyi név, születések és halálok időpontjai. Vajon mi lehet? Annyi bizonyos, hogy nem hétköznapi lehet.Tulajdonosai pár száz, esetleg ezernyi fontról álmodoznak, amellyel otthonuk felújításának egy morzsáját szeretnék finanszírozni.
Innentől az olvasás közben papírra vetett gondolataim következnek, mert egész egyszerűen nem bíztam benne, hogy a végén képes leszek összefoglalóan írni a történetről.
Tehát adott egy könyv, amely kikerülve biztonságos rejtekéből a legmagasabb szinteken kelt érdeklődést. Mielőtt választ kaphatnánk arra a kérdésre, hogy egyáltalán mi ez a tárgy, új helyre, új szereplőkhöz kalauzol a történet. Egy idejekorán nyugalmazott FBI ügynök a kisgyerekes apák életét készül felfedezni, amikor titokzatos telefonáló kéri a segítségét. Nem tud ellenállni a kihívásnak, és ezzel hamarosan krimibe hajlik a történet. Ami pedig látszólag bűnügy, hamarosan nemzetbiztonsági üggyé növi ki magát. Említésre kerül a híres-hírhedt 51-es körzet, mint ennek a könyvnek (és társainak) az elleplezésére megalkotott szemfényvesztés. De akkor miről is van szó?
Valóságos időutazás veszi kezdetét, melyben ősi, egyedülálló kötetek világa tárul fel apránként, mindig egy-egy újabb rétegét lehámozva a Nagy Titoknak. És a Könyv után immár versenyfutás kezdődik titokzatos résztvevőkkel.
Helyenként átitatja a szöveget a történelem levegője, máskor kifejezetten laza megfogalmazás csal mosolyt az olvasó arcára: "Elég komoly jövedelmek vannak ebben a városban, gondolta Frazier, ha olyan könyveket nyomnak fel több ezer fontra, amilyeneket ő egy billegő asztal lába alá sem tenne támasztéknak."
Hogyan került Shakespeare ebbe a kalandba? Mindegy is! Kulcsszerepet kap, mint ahogy a vidéki Anglia kissé avítt arisztokrata közege is. New Yorkból, Nevadából, Londonba, onnan Cantwell Hallba vezetnek a szálak, majd vissza az Államokba. Izgalmas utazás. És persze a rejtély megoldásához mi más is adná meg a segítséget, ha nem két velencei ezüsttel futtatott gyertyatartó a 14. századból. Imádom!
A Nevek Rendjének története egyszerre izgalmas, megrázó, elképesztő és elborzasztó. Shakespeare mellett felbukkan a történetben Kálvin János és Nostradamus is.
Hányszor jövendölték már meg a világ végét? Ez a történet 2027. február 9-re teszi. De addig a politika piszkos játszmái még megerősítést várnak néhány jövőbeli tervükhöz a Könyvtől. Mindenáron el akarják titkolni a létezését, hogy ezzel egyedüliként befolyásolhassák a világ történéseit. Persze, happy end a vége. A főhős győzedelmeskedik, az igazság nyilvánosságot kap, pánik helyett pedig a világ inkább önnön megmentésére fordítja energiáit, nem titkos, pusztító összeesküvésekre.
Tetszett! Ezek után biztosan megszerzem a szerző Holtak könyve c. kötetét is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése