15. nap

Nagyon náthás vagyok, ez ennek a napnak a legrosszabb híre. És ha én náthás vagyok, az hegynyi telefújt papírzsebkendőt, rosszabb esetben még herpeszt is jelent, bár ez utóbbira véletlenül még van is nálam gyógyszer. Talán azért is nem tör ki.

Már megint pakolunk és  bőröndök egyre szűkebbek. Elbúcsúzunk Mike-tól, aki jó gazda módjára dicséri a gyerekeket, amiért lelkiismeretesen ellátták az állatokat. Nem mondjuk el neki, hogy az esőben karhatalmilag kellett kimenni velük, mert a trambulinon ugrálni sokkal jobb mókának tűnt.

Útközben már alaposabban figyelem a gazdaságokat, apró kis farmokat, amik mellett elhaladunk. Sok helyen látok lámát és alpakkát, nyilván a szőrük miatt. Néhol birkát is, amire azt hittem, úton-útfélen összeakadok majd velük. Látom, hogy modern, emeletes vonatok járják a vidéket, hangulatos kis megállókon keresztül. Látom a farmházak és a városias kisebb házak közti különbséget. A farmházak egyszerűek, sok a hullámlemezzel borított (odabent meg fával burkolt) kis épület, a városi házaknál nagyon sok helyen bukkan fel a kovácsoltvascsipke szegélyezte erkély. Ha láttad a Ms Fischer rejtélyes bűnügyei című sorozatot, ismerősek lehetnek az ilyen épületek. Az öreg házacskák aprók, szűkösek, a nappalik legfeljebb 3x4 méteresek, a hálószobák többsége is inkább csak amolyan hálófülke. A drága telken megépítettek mindent, amire a vevő vágyott, csak éppen, mint valami babaházban. Marciék jelenlegi bérelt lakása sem bővelkedik tágas terekben, csak az egybenyitott konyha, étkező, nappali miatt tűnhet annak, de a hatalmas tv előtt alig 2-3 méterre ülnek a lakók.

Az út mentén gyakran látni gondozott hatalmas parkokat, golf-klubokat. Az autópark is más képet mutat, mint Szingapúrban. Ott általában elegáns szedánok suhannak a minibuszok és taxik között, itt sokkal több a pickup, nyilván a gazdaságokkal járó hozom-viszem miatt. A városban nekem feltűnően hiányoznak a tömegközlekedés eszközei, kevés buszt, villamost látok, míg Szingapúrban ebben valósággal tobzódnak. Nincs a városnak olyan zuga, ahova viszonylag egyszerűen el ne tudna jutni az ember a sűrűn érkező metróval, busszal. Némelyik buszmegállóban akár 10-nél is több járat áll meg. Le lehet inteni a buszt, így biztosan beáll, még ha nincs is leszálló utas. Villamos viszont itt nincs. A szingapúriak is bevezették már azt a rendszert, hogy a buszokon, metróállomásokon nemcsak chipes bérlettel, hanem akár a bankkártyáddal is utazhatsz. Felszállsz, chip, leszállsz, chip és a szakaszra érvényes összeget közvetlenül a bankkártyáról vonják. Így volt ez Sydneyben is.

Ismerősnek tűnő tábla az út mellett, jé, egy McDonalds... ja, nem... ez egy Hungry Jack. Ugyanazok a színek, első ránézésre megtévesztő.

Sydneybe visszaérve, nem adjuk le azonnal akocsit, teszünk még egy kis kitérőt egy másik híres strandjuk, a Manly beach irányába. Még nagyobb, mint a Bondi. Hangulatos sétáló utcája is van tele kis üzletekkel, szörfös kellékeket árusító boltokkal és terészetesen etetőkkel, kávézókkal. Tudom, felületes ítélkezésnek tűnhet, de ennek a városnak a láttán, bennem az a kép alakult ki, mintha itt mindig a bulizásnak élnének, kicsit a filmekből ismerős Los Angelesre emlékeztet, pedig hát közvetlen tapasztalat híján nyilván nem kellene messzemenő következtetéseket levonnom a különböző bulihajók mellett gyülekező vidám népekről, a rengeteg kávézóról, apró étteremről, amik mintha mind mindig tele lennének. Manlyben különösen erőszakosak a sirályok. Ha leülsz valami elemózsiával a parton, máris körülvesznek, hogy egy óvatlan pillanatban lecsaphassanak rád. Mi a part szélén levő lépcsőzetes kőszegélyre telepedtünk le, mögöttünk hamarosan két fiatal lány ült le kezükben kávéval, egy-egy szelet pizzával. Egyikük persze azonnal lőni akart egy szelfit, ahogy a parton nassol. Kinyújtott kezében a szelet pizza és abban a pillanatban, ahogy kattintott, egy sirály csapott le az ételre. Sikítás, csapkodás, a pizza megmaradt. És készült egy fantasztikus fotó is, amit büszkén mutatott meg nekem is.

Végül csak bevettük magunkat a város belsejébe, a Holiday Inn Potts Point lesz még két éjszakára a szállásunk. Ahogy már mondtam, ez a város csipe dimb és domb, ez a szálló is egy domb tetején van, ettől pedig olyan panoráma nyílt előttünk a szobába belépve, hogy tátva maradt a szánk. Természetesen a Harbour bridge és az Operaház ott voltak előttünk, mintha őket mindenhonnan látni kellene. Akárki tervezte meg annak idején a helyüket, nyilván látnoki víziója volt, hogy ezt a két ikonikus látnivalót mindenhonnan látni lehessen. A vacsora a közelben egy japán étteremben. Nem ám valami puccos hely ez, hanem mintha a bulinegyed közepén járnánk, keskeny, hosszú helyiség, ami azonban még két emelet magasságában is fogadja a vendégeit. Itt alkalmam volt megkóstolni a japán  spritzet, ami yuzushuból, Aperolból, mandarinból és proseccoból áll. És nagyon finom. A yuzu teát már évekkel korábban sikerült felfedeznem magamnak, hoztam is, kaptam is mindig egy-egy üveggel a hozzávaló lekvárszerű cuccból, amit forróvízzel kell felönteni és már kész is az isteni tea. A yuzushu egy likőrféle, ami a gyümölcs mellett szakét tartalmaz.

A yuzu más néven japáncitrom, egy Kelet-Ázsiából származó citrusféle, vadon nő Tibetben és Kína belsejében. Kinézetében hasonlít a mandarinhoz, az íze viszont a grépfrút és a citrom keveréke, tehát egy pikáns, savanykás ízű gyümölcs. Főképp a japánok termesztik. Általában kis méretűre nő meg, de van belőle egészen nagy is. Kis fán vagy cserjén növekszik, aminek fő jellemzője, hogy teli van tüskékkel és nagy, illatos levelekkel. Rendkívül egészséges, háromszor több C-vitamint tartalmaz, mint a citrom. Fogyasztható nyersen, de illik a tengeri ételekhez is. Készítenek belőle italokat, ecetet, olajat, teát, mártásokat.

Felhasználása Japánban - A japán konyha főleg az aromás héját használja a gyümölcsnek, magát a gyümölcsöt alig használják valamire. Hagyomány, hogy a téli napforduló napján kötelező minimum egy juzuolajas fürdőt venni, hogy erőt merítsenek és felfrissüljenek. Felmelegíti a testet, ellazítja a fáradt izmokat, megnyugtatja az idegeket, antioxidánsokkal telítetté, puhává és élettelivé teszi a bőrt. Felhasználása Koreában - A koreai konyha a yuzut főleg teakészítéshez használja. A gyümölcsöt és annak héját összekeverik rengeteg cukorral vagy mézzel és folyékony, szirupszerű lekvárt főznek belőle, amit teaként fogyasztanak. – Na, erről beszélek.

Még felugranak Marciék egy pohárra és beszélgetni, mi a gyerekekkel a másik szobában reménykedünk, hogy a mesenézés elvonja a figyelmüket a szülők hiányáról. Valami csoda folytán  el is alszanak. Majdnem mi is, de a vendégek hazamennek végre és beájulhatunk az ágyunkba.