A várakozással ellentétben Levi jól aludt és vidáman ébredt. Ebben biztosan nagy szerepe van annak a sós vizes orröblítésnek, amit napjában többször megcsináltak. Nagyon hatékony.
Az eltelt egy hónapot mintegy bekereteztük a mai
kirándulással. Ugyanis visszamentünk a J.W.Mariotthoz. Továbbra is
karanténszállóként működik. Érkeztünkkor éppen szabadultak néhányan, hatalmas
csomaghegyek közt vártak a taxikra. Mi pedig pár fotó elkészítése után az
épület alatti kis éttermekhez mentünk. A foglalás ellenére elég sokat kellett
várni és morgolódtunk is emiatt. Egészen addig, amíg le nem ülhettünk és meg
nem kaptuk a választott ételeket. Minden perc várakozás megérte!
Innen átsétáltunk a Raffles hotelbe, ha már két héten
keresztül ezt nézhettük az ablakunkból. Narajan személyesen igazított el minket
a Long Bar-hoz, ahol kötelező volt megkóstolnom a Szingapúr Szlinget. 1915-ben
született a legendás ital, amikor Ngiam Tong Boom, az akkori bártender
elkészítette az első italt a hotel lakóinak, illetve a bárt látogató
hölgyeknek. Gyümölcsökből, ginből és likőrökből. Az okos csapos a női ízlésnek
megfelelő ízekkel és színekkel dolgozott, egyszerre alkotva hűsítőt és könnyed
alkoholos italt. A bár egyaránt emléket állít az ötlet kidolgozójának és az
általa is használt vendéglátóipari műszaki remeknek. A koktélkeverő úgy
terpeszkedik a pulton, mintha még ma is abban kevernék az italokat, de a
miénket egészen biztosan nem ott keverték. Ha valakinek kedve lenne kipróbálni,
íme a hozzávalók: Gin 4 cl, Cherry Brandy 2 cl, Cointreau 0,5 cl, Bénédictine
D.O.M. 0,5 cl, Grenadine 1 cl, Ananászlé 8 cl, Citromlé 3 cl, Angostura bitter
1 csepp és jég, sok jég, valamint a díszítéshez egy szeletke ananász és
koktélcseresznye. Elkészítés: Az összetevőket a szóda kivételével shakerben
jéggel összerázzuk, és jéggel teli long drinkes pohárba töltjük, majd
feltöltjük szódavízzel és megkeverjük.
Négyünk közül csak én kértem a híres koktél, a többiek már
túl voltak az ismerkedésen. Állítólag négy évvel ezelőtt én is, de ismétlés a
tudás anyja, úgyhogy ... és én jártam jól. Ugyanis kaptunk egy tálka mogyorót,
de én még ráadásként három kis csilis húsos nyársat is kaptam. Nem mintha a
kiadós ebéd után nagyon éhesen néztem volna ki, de hát ma éppen ezzel
kedveskedtek a legenda rendelőjének. A héjas mogyoró héját egyébként régen
nyugodtan dobálhatták a vendégek a padlóra, azt használták ugyanis a
tisztításhoz. De mostanra már diszkrét kis tálka kerül a szeméthez.
A Raffles egyébként igazolta az előzetes elképzeléseimet,
sőt, talán túl is szárnyallta. Nem kellett nagy képzelőerő ahhoz, hogy az ember
a gyarmati időkbe képzelje magát. Az épület egészen egyszerűen káprázatos.
Rengeteg apróbb és nagyobb, megörökítésre méltó részlete van. Nem véletlenül
tartottak éppen egy esküvőt az egyik részében. Tökéletes helyszín.
Otthon legszívesebben elterültem volna az ágyon, de mivel
Levi aludt, Leiáért meg éppen elment az édesanyja, mi átöltöztünk és lementünk
az egyik medencéhez kicsit bugyogni. Alig egy óra múlva pedig mindenki felfrissülve
ült a padlón és játszott a gyerekekkel.
Vacsorára Tibikém isteni bbq-s oldalast készített salátával és édesburgonyával.
Minden remek volt, csak a krumpli nem puhult meg időre, mi meg úgy estünk a
puha, foszlós húsnak, mintha aznap nem tömtük volna már degeszre magunkat. De
mivel a drága gyermek egy hadseregnek elég oldalast készített, így legalább
megvan a holnapi ebéd is, a krumplival együtt tökéletes lesz.
Miután a gyerekeket eltették aludni, még borozgattunk
kicsit, próbáltunk nem gondolni a közelgő elválásra, aztán elbújtunk aludni, hiszen
az éjszaka bármikor félbeszakadhat a kicsik miatt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése