Szerencsés epizód, hogy Levinek pont most van két napos szünete a bölcsiben, így már pénteken is közös programot csinálhatunk. Sentosa szigetére megyünk, amiről már hosszabban írtam. Már előző nap is bebizonyosodott,hogy az EU-s oltási igazolással itt nem sokra megyünk. Elsőre fel sem tűnik, hogy kétnyelvű a papír, aztán meg a nevemen agyalnak, majd az oltás típusát silabizálják és az utolsó oltási dátumot. Amikor mindez megvan, akkor még kell a csipogó is, ami internet hiányában megkönnyíti nekünk a Trace togetheres belépést. És ez még mindig szabadtéri program. Később bebizonyosodik, hogy a beltéri, éttermi belépésekhez mindez bizony még kevés. Egy ideje emelkedőben vannak itt is a fertőzési számok, ráadásul nem is az országba érkezők növelik, hanem belül ütötte fej a fejét és ez kellő aggodalommal tölt el mindenkit, hiszen csak augusztusban 20-an haltak meg, holott előtte másfél év alatt 44-en.
De a stranbdolás remek volt, még akkor is, ha a távolban „parkoló”
rengeteg tengerjáró hajó látványa egy idő után eszünkbe is juttatja, hogy az
azért biztosan a víz minőségének a rovására is megy. A homok kicsit durva,
nehéz belőle várat építeni, folyamatosan hordhatom a fiatalúrnak a vizet a
tengerből, így aztán észre sem veszem, hogy leégek. Pedig időközben már a
pálmafák árnyékába települtünk. Az sem vigasztal, hogy szegény fiamat is látom
pecsenye kacsává sülni a napon, mert ennyi idősen nincs annyi esze, hogy
bekenje magát legalább a gyerek millió faktoros krémével. Tiboromnak legalább
volt annyi esze, hogy egész idő alatt pólóban volt, így legalább ő nem néz ki
nevetségesen.
Mivel Leia is velünk van, hatan vagyunk, ami az itteni
szabályok szerint kettéosztja a családot. Ők négyen mehetnek egy napernyő alá
egy széles napozóágyra, mi pedig kicsit távolabb egy másikra. Persze, a parton
találkozhatunk, de az étteremben is külön asztalhoz kell ülnünk és a plázson is
távolabb heverésznünk. Maszkot mindenütt kötelező viselni, csak a vízben nem,
illetve az asztalnál, ha már van előtted egy pohár víz. A Costas Beachen
voltunk, ami egyfelől nagyon kellemes, másfelől tömegek kiszolgálására készült.
A mosdók tiszták, de szűkösek és mivel csak ott van mód átöltözni a
wc-fülkében, így elég kényelmetlen. Tanulság a jövőre nézve, hogy mivel amúgy
is taxival megyünk, nem érdemes nagyon kiöltözni, akár fürdőruhában és
strandruhában is mehetünk, hazafelé pedig elég egy bugyi a strandruha alá.
Éppen elég Levi csomagjával, amiben természetesen rengeteg homokozó játék is
van, és a gyereküléssel bajlódni. Levi számára láthatóan mindegy, hogy sós vagy édes vízben hancúrozhat, bár aztmég meg kell tanulnia, hogy ne nevessen még a víz alatt is :) Az első sós kortytól azrt alaposan meglepődött, bár, javára kell írni, hogy sírás nem lett a dologból.
Hogy mennyi energia van egy pici gyerekben! Levi még képes
volt a délutánt otthon, a medencében tölteni, visongása betöltötte a parkot.
Remek vízilabdás és nagy huncut, így aztán nem csoda, ha estére hulla fáradt
lett ő is, mi is. Az alvás eddig nem igazán ment simán, Leia átalussza az
éjszakákat, Levi sajnos nem. Sokszor riad föl sírva, így a papájának nem könnyű
az álma. Egy kamerán át meg tudja lesni, hogy vissza fog-e aludni magától vagy
be kell menjen hozzá, de általában ez utóbbi szokott történni. Persze azonnal
utána is olvastam a témának és egy nagyon érdekes cikket találtam a témában. Ha
van itt kisgyerekes mama vagy nagyszülő, szívesen ajánlom figyelmükbe:
Ismerős kép: pici cuki gyerek, aki szereti a meglepetést.
Naná, hogy alkalomtól függetlenül érkezik itt-ott egy-egy újabb ajándék. Mint
ma is. Egy takarító szett J
Levi ugyanis mániákusan hozza-viszi a seprűt, lapátot, felmosó moppot. Na, most
kapott egy gyerekek számára méretes készletet. Csak megsúgom, az azért nem
olyan népszerű, mint a felnőtteké :P
Egyébként pici korától nagy könyv-bubus. Amikor megtanult a
hasára fordulni (éppen az utolsó napokban, amikor két éve nálunk karácsonyoztak
és ő 4 hónapos múlt), mindig egy kis baba-könyvet raktak elé, hogy fenntartsa
az érdeklődését a külvilág és az új póz iránt. Talán ez is befolyásolta a
dolgot, talán e nbélkül is rákapott volna, hiszen sokszor mesélnek neki a
vastag lapú könyvekből. Egész könyvtára van máris, és gondosan számon is tartja
a különböző könyveket. A mesélés persze leginkább a képen látható dolgok
megbeszéléséből áll, de ez remek alkalom az angol és magyar szavak állandó
ismételgetésére. Meg kell mondjam, hogy a régi klasszikus babás könyveink a
tartalmukkal a kanyarban sincsenek, mert ismételhetem vég nélkül, hogy cica-mica
haj, hová lett a vaj, itt látom a bajuszodon, most lesz neked jaj... nem nagyon
ért belőle semmit. Tehát inkább megbeszéljük, hogy hol a cica, fekete a cica,
elszaladt a cica stb. A bölcsiben egyébként ritkán van vetítés is. Viszonylag
lassú mozgású történetek a mindennapi életből: papa, mama, gyerekek, óvónéni, akik
vidáman szedegetik a különféle zöldségeket, örömmel isszák a tejet, énekelve,
játékosan mennek a nagypapához, aki „old McDonalds had a farm...” és akinél ott
a tehén, a ló, a malac, a bárány, a kacsa... Ezeknek a dallamát már ő is
dudolássza és a maga babanyelvén énekelgeti is. Magyarul szinte mindent megért,
néha egészen bonyolult dolgokat is, de általában egy magyar kérdésre angolul
felel és kérésre mondja magyarul. Számolni édesen sorolja, hogy
egy,kettő,háro,négy,öt, hat, hét,nyolc, kilenc, tíz. Ha megkérdezed hány lába
van, megszámolja. Aztán persze mond néha olyanokat is, hogy ha ezer évig élünk
se fogjuk megérteni, mint a ketyó,letyó, így összefüggésben, amin már egy hete
nevetünk, pedig biztos valami érdekes dolog.
Meg kell mondjam, hogy azért nagyon sok értékes babakönyv
van már otthon is, Sharon elismerően lapozgatja némelyiket, de levinél is nagy
sikert aratott például a Szökevény majmócák és az állatos nagy képeskönyv,
amiben természetes élőhelyükön ismerteti meg őket a gyerekekkel és még a
lábnyomukat, hangjukat is meg lehet tanulni belőle.
Imád taxizni, ami nem is csoda, hiszen ha több felnőtt
utazik valahova, a taxi már olcsóbb, mint a busz. Viszont rémes logisztika a
két gyerek babakocsiját, gyerekülését is cipelni, beszerelni, kiszerelni. Még a
legnagyobbakba is alig férünk be 4-en, plusz a két gyerek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése