Reggel Levi nehezen ébredt, nyilvánvalóan túlságosan elfáradt tegnap és hiába aludt el már este 8-kor, neki rövid volt az éjszaka még úgyis, hogy majdnem fél nyolckor kelt. De a suliba már jókedvűen indultunk. Utána itthon megnéztük a Djokovics-Medvegyev döntő összefoglalóját, amit örömre az orosz nyert, majd Tibi elvitte Leiát az oltásra és orvosi vizsgálatra. Nem kísérhettük el, mert csak egy kísérő mehetett vele.
Délelőtt érkezett Roxan, hogy takarítson és mosson. Ez nehéz
nekem, mert nem igazán érzem a szükségszerűségét. Ráadásul nem nagy különbség
van a végzett munka után, hiszen itt egy átlagos napon is kb a földről lehetne
enni, és pl teregetni botrányosan
tereget (hozzám képest) :P Nekem „kínos”, hogy más dolgozzon helyettem, ha én
is képes vagyok rá. Ugyanakkor Roxannak ez egy remek kiegészítő kereset a
gyerekeknél, hiszen alapvetően anyóstársék alkalmazásában áll. Nem is igazán
hivatalos a dolog. Viszont nagy szüksége van a pénzre, mert fülöp-szigeteki
családja ebből tud ötről hatra jutni. Cserébe viszont óriási áldozat, hogy most
a Covid miatt két éve nem volt otthon, és hát neki is vannak gyerekei, akiket
az anyja és a férje látnak el otthon. De a két évnyi keresetéből otthon
házépítésbe kezdhettek, ami óriási dolog. Nagyon kedves személyiség egyébként,
nem megalázkodó, de csupa segítőkészség. Ha nem lenne otthon családja, a
gyerekek is szívesen alkalmaznák az új házukban (akár felesben a nagymamával).
Amúgy szerintem neki minden itt töltött perc valóságos pihenő idő, nem is
nagyon igyekszik vissza Alicékhez.
Minden estés észrevétel, hogy Levi manipulálja a szüleit.
Majd egy óra a lefektetés, ki az ágyból, nyűglődés... ehhez jön még az éjszakai
sírás, nem irigylem őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése