A keresztelő napja. A tervek: ebéd után, 2-kor lemennek a templomba, mi egy linken nézhetjük a ceremóniát a youtubeon. Gavin és Agatha lesznek a keresztszülők. Utána feljönnek a barátok süteményre, teára. Aztán Sharon elmegy velük, mi hárman maradunk a két gyerekre. Spec Leiát ma is csak az anyja tudta megnyugtatni, olyan hisztit levert. Levente a másik, akinél nem lehet tudni, mire számítsunk. Tibi csinálja a vacsorát, de amúgy elég nyugis napnak ígérkezik.
Délelőtt Levivel lent voltunk a medencénél, utána ebéd és
altatás. 2-kor elmentek a templomba. A youtube-os megoldás működött, megnéztük,
fel is vettük, Leia megtette azt a szívességet, hogy nagyrészt aludt. Utána
feljöttek a keresztszülők, Agatha és Gavin, no meg Caro, az egyik legjobb
barátnő. Sütizés, tea után Sharonnal elvonultak vacsorázni. Levi a
keresztségben a Colin nevet kapta. A Colin angol eredetű férfi keresztnév és
két különféle eredete is van. 1. a Nicolas név rövid alakja 2. kelta eredetű
Cuilen, Cailean (aminek a jelentése oroszlánkölyök. A skót gael nevet a
helyesírás már a 14. századtól Colin-ként rögzíti. A Campbell klán által
használt MacCailean névként ismert volt már a 13. században) Drága Colinom
otthon, lett egy névrokonod a családban J
Mi Levivel óriásit játszottunk, kicsit talán túl is pörgött.
Mindenesetre az esti rutinnál rettentő hisztit levert, legszívesebben én is
neki, amiért nem hagyta magát dédelgetni, apjáért ordított. Mint ahogy Leia is.
De őt legalább le tudtam rakni. Tibikém isteni lazacot sütött zöldségekkel, de
a sütőben kellett melegen tartani, mert rég kihűlt volna, mire asztalhoz
ülhettünk. A vacsora után elég mélyen szántó beszélgetésbe kezdtünk. Mi
panaszkodtunk, a terveinkről beszéltünk, ő pedig elég kemény gyomrossal
indított, mondván, mi a kutyákat az unokák elé helyezzük. Mert másoknál, ha
idejönnek a szülők, akkor 2-3 hónapra jönnek, van aki tovább. Nekünk meg a két
hét is sok. ... Próbáltam megértetni vele, hogy azért, mert úgy érezzük, mintha
még mi is terhet jelentenénk az amúgy se kevés mellett, de ő kitartott a
véleménye mellett, hogy csak a
könnyebbik utat választjuk, és ha igazán szeretnénk a kicsiket, sokkal
többet foglalkoznánk velük (Tibi) és sokkal hosszabb időre jönnénk. Nehéz
mondatok hangzottak el, most inkább emésztek L
Őszintén szólva így hatvanmegannyi évesen valóban nem könnyű itt lenni
„vendégségben”. Erről már írtam. Bérmennyire szeretné, hogy otthon érezzük
magunkat, ez nem megy, nem azért mintha nem lennének végtelenül kedvesek
velünk, egyszerűen ez az ő otthonuk, nem a mienk. A gyerek szerint majd
könnyebb lesz a nagyobb házban, ahol jobban szeparáltak leszünk és mivel a
gyerekek napközben óvodában lesznek, kicsit szabadabbak is lehetünk majd. De
hát itt vannak a nyelvi nehézségek és a helyismeret hiánya is. Ok, néhány már
bejárt útvonalon nagyobb biztonsággal mozgunk, de azért annyira mégsem. És
ahogy írtam, ez a digitalizált világ sem nekünk való már. Hogy a boltban is
lassan appok alapján lehessen csak vásárolni. Ettől a hülye vírustól még minden
csak bonyolultabb. Van ahol elég a csipogónk, van ahol az útlevélbe ragasztott
címke is kell, és nem lehet látni a törvényszerűséget. Visszatérve a hosszabb
itt tartózkodásra. A gyerek egyértelműen végletekben gondolkodik, nem érti, hogy
a kutyáink családtagok, akik iránt felelősséggel tartozunk, amit nem lehet csak
úgy másra áttestálni. Ő ezt úgy fordítja le magának, hogy előrébb helyezzük
őket a sorban, mint a vérünket. Ami talán tényleg így is van, mert előbbiek
csak ránk számíthatnak, az unokáknak pedig itt vannak a szüleik. Értem, hogy
neki fontos, hogy meglegyen köztünk a kellő kötődés és ez a gyerekek részéről
könnyebben épül,ha itt vagyunk elérhető közelségben, de ettől még van egy
életünk, amit nem rúghatunk fel, mert másokra is hatással van. Éspersze, hogy
nekünk is fontos ez az érzelmi kötődés. Ez nem is kérdés. Ott a nagymama, ott
vannak a Gyuriék, akikre nem hagyhatunk mindent, amíg mi itt homokozunk a
kertben. Érzem, hogy itt baromi nehéz döntéseket kell meghoznunk és ezt előbb
az otthoniakkal is meg kell beszélni, mielőtt itt elkötelezettséget vállalnánk
bármire is. Ez meg neki esik rosszul, de szerintem kicsit sem érzi át a mi
helyzetünket. Be is vallotta, hogy ebben a kérdésben igenis önző, mert neki a
legfontosabb, hogy a gyerekeinek mindent megadjon, beleértve minket is. Amitől
persze mosolyog a szívem, csak hát nem olyan egyszerű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése