Szép időt jósoltak az ünnepekre, tehát irány a telek, hiszen itt az ideje a szezonnyitásnak. Péntek reggel lerendeztem Jamiet, reggelizett a család, aztán az előző nap már összekészített kupacot kezdtük volna lehordani a családi harci szekérbe. Elsőként a műanyag ládát, amiben az ünnepi menühöz válogatott kézműves sörök, egy üveg bor, egy pezsgő, üdítők és egy karácsonyról megmaradt Aperolhoz hasonló koktél várta, hogy a kocsi mélyén elhelyezzük. Életem párja megragadta a kétségtelenül nehéz batyut és nekiindult az első emeletről levezető lépcsősornak. A következő pillanatban azt hittem, összedőlt a lépcsőház. Nyilván az alsó lakónak is hasonló elképzelése lehetett, mert szinte abban a pillanatban nyílt ki az ajtaja, ahogy az utolsó pattogó sörösdoboz is gejzírként kezdett locsolni. Mi történt? - néztem a férjemre, aki dermedten nézte az akaratlan pusztítást. Vállát megvonva mutatta fel a kezében maradt műanyagdarabot, ami valaha a hűtőláda erős fogantyúja volt, illetve annak egy darabkája. Ugyanis az öreg műanyag ebben a percben érezte elérkezettnek az időt arra, hogy három darabra törve utat engedjen a gravitáció törvényeit bizonygató üvegeknek.
Talán ismerős az érzés, amikor már elkeseredni sincs erőd, csak fogod a lapátot, szedegeted az üvegszilánkokat (ezernyi apró csillogó kis szilánkról beszélünk), mosod a lépcsőházat, mosod újra és újra, szemüveget veszel a biztonság kedvéért és lám, századszor is felfedezel egy megbújó kis csillogó üvegdarabot és a végén a felszáradó kövön még a porszívóval is átmész, nehogy a kutyád a tappancsával szedjen fel ezekből a sunyi kis szilánkokból. Egy óra ment el az emeletnyi pusztítás nyomainak eltüntetésével. Közben csendben "elvéreztem", de ki törődik ilyen apróságokkal. Ezek után már kissé aggódva sorolsz be a Balaton felé tartó kocsiáradatba. Ha egy nap így indul, olyankor lehet, hogy jobb lenne otthon maradni.
Végül eseménytelen, bár elég hosszúnak tűnő utazás után begördülünk a kapun és megnyugodva sóhajtunk fel, most már nem lesz semmi gond. De lesz! Ráengedjük a vizet, még minden rendben. De ... a melegvízcsapból nem folyik semmi. Nagypéntek van, ilyenkor nincs bolt, ahol alkatrészek között téblábolhatsz, vagy mester, akinek sűrű pillogásokkal kísérve esedezhetsz, tehát meg kell oldani vagy pakolj össze és menj haza. Ez utóbbi persze nem opció. Még. Ritkán szoktuk az első komolyabb akadálynál feladni. A megoldás a szombati nyitvatartásban látszik, úgyhogy az amúgy tevékeny nap után cicamosdással bújunk este az ágyba. Hajnalban a ház ura kibotorkál a fürdőszobába és némi szöszmötölés zajai után pironkodva vallja be, hogy még ősszel, a víztelenítéskor rossz helyre tekerte vissza azt a flexibilis csövet, ami... igazából nem is érdekel, mert ha a bojler előtt állnék, akkor sem biztos, hogy érteném, mi a probléma. De ő kvázi "megálmodta", megcsinálta, hurrá, megindult a víz a melegvízcsapban is. Oké, akkor mossunk is, ha már ilyen szépen süt a nap!
Jó, de hogy is működött tavaly ez a nyomorult gép? Arra még emlékszem, hogy az új családtaggal már akkor is voltak nézeteltéréseim, a tervezője nyilván pasi volt, nem nő, de miért csinál úgy, mintha még áramot sem kapna. Persze, hogy bedugtam, ne nézz teljesen hülyének! Apa is megtekergeti, működik ez, mi a bajod vele! Na, heuréka, akkor kezdjük, persze, hogy nem felejtettem el a wc-be tenni a lefolyócsövet, azért én se vagyok teljesen sügér. Lemegy két mosás, de az egyik sarokszelep (asszonyok, ugye nekünk nem is kell tudni, mi a franc ez?!) kicsit ereszt. Kicsit, de azért látványosan. Apa érkezik, megszereli, s hamarosan fel is harsan az ordítás: Jutka, zárd el a vizet! Ugyanis a kissé összenőtt alkatrész egyenesen a falból tekeredik ki. Már nem is számolom, hanyadszor mossuk fel a fürdőszobát, az idén többször akkor sem fogom, ha ... Dehogynem! De apa már szerel, megint minden rendben.
Most már tényleg egyenesben vagyunk, végre élvezhetjük a kert örömeit és a jó időt! A vasárnap le is megy csont nélkül, aztán éjjel idős anyukám kimegy pisilni. A wc-nek van egy sajátossága, nem biztos, hogy eláll magától az öblítés, olyankor kicsit meg kell pöckölni a nyomógombját. De hát ő azt sem hallaná, ha maga a Niagara zúgna mellette, így aztán békésen lefekszik. Mi a kerti munkáktól kidőlve csukott ajtó mögött durmolunk, mígnem a ház ura zubogásra ébred. Kibotorkál, aztán a küszöbig érő vízben hamar fel is ébred. A korábbi özönvizek felitatásához használt fürdőlepedőket este pakoltam a helyükre, miután kimosva, napon szárítva végre frissek, tiszták. Most újra szétdobáljuk őket a fürdőszobában. Éjjel kettőkor megy a kármentés. Hogy miért lezdett most a wc folyni, már nem is érdekel. Két választásom van, sírok vagy röhögök. Az utóbbit választom, pedig nem is ittunk (lásd az első napok történéseit). Mire újra bedőlhetünk az ágyba, én teljesen felébredek, apa agya jár, hogy mi legyen majd a megoldás. A sufniban a honfoglalásig visszamenően mindenféle "jó lesz ez még valamire" alkatrész között vajon megvan-e még az a cső, amire ki lehet cserélni azt, ami most megadta magát?
Húsvét hétfő... mások vérmérséklettől függően várják a locsolókat, vagy zárják duplára az ajtót, nehogy valaki becsöngessen. Én a kutyával már kora reggel sétálni indulok, apa a wc mögött hesszel, szab, szerel, csövet cserél. Ahogy végzett, kezdem a mosást elölről, teregetek ... most már a lakásban, hiszen, ha végeztünk, indulunk is haza. Mit mondjak, részünkről kimaxoltuk a húsvéti locsolást, úgyhogy nekünk "lányoknak" már nem is jut a régen kötelező kölnivízből. Most kivételesen örülök is neki. Hazafelé simán haladunk, az ajtón belépve pedig megkönnyebbülten rogyok le az étkezőben. Na, a Húsvét is eltelt. Sonka volt, tojás volt, "locsolás" is megvolt. Most már csak egy kis nyugalomra vágyom. Sokat elárul a húsvéti gondolatokról és hangulatról, ha megsúgom, hazaindulás előtt még a leveit bontogató mogyoróbokorról is leszedtem a színes kis tojásokat, amikkel ideiglenesen tojásfává avattam szerencsétlent. Pedig tavaly élveztem, hogy a következő hétvégén még a színes kis foltok fogadtak. Most csak reménykedem, hogy innentől már csak nyaralónak használjuk a hétvégi házat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése