A minap belefutottam a Fertőzés című filmbe.
2011-ben bemutatott katasztrófa-thrillerként jellemzik, de az első bő negyedóra elteltével nem is nagyon bántam, hogy felvételre kellett állítsam a beltéri egységet, mert más dolgom lett. Ugyanis már az első képsorok annyira megviseltek, hogy hirtelenjében nem is tudtam eldönteni, horrort nézek, katasztrófa-filmet vagy valami nostradamusi jóslatot a jövőről. A jövőről, ami 2020-ban kísértetiesen hasonló mdon be is következett.
Talán éppen azért volt rám ilyen nagy hatással, mert annyira a Covid járvány idejét idézte. Annál félelmetesebb, amivel a való világban szembesülhetsz, nincs. A mumus, amíg csak a mesékben létezik, megborzongat, de amint a szemedbe mered, lefagysz, megbénulsz, rettegsz a következő találkozástól. Ha lesz újabb alkalom. A film annyira életszerűen mutat rá világunk sérülékenységére, egy új vírus elterjedésének a kivédhetetlenségére és sebességére, hogy máris érzed a sejtjeidben a félelmet. Amikor egy másik embertől átveszel egy pohár italt, néhány jóleső korty után akaratlanul is ujjad hegyével megtörlöd a szád sarkát, amivel korábban a mosdó kilincsét fogtad, elégedetten, amiért a higiéniára ügyelve, kezet mostál. Majd a poharadat a leszedő pincér a tálcájára gyűjti... másnapra mindannyian a halállal szemeztek. Ki kezdte, ki továbbította, a pincér otthon kit ölelt meg a vírussal a szervezetében, a mixer melyik felszolgáló lányól lopott egy csókot... a kör egyre tágul, az áldozatok szaporodnak
Szóval, egyelőre csak a felvevő egységen lapul a film. Igazság szerint egyszerre szeretném a már látott képsorokat is elfeledni és ugyanúgy folytatni is. Mert bár a film fikció, de bebizonyosodott kilenc évre rá, hogy a veszély valós és rémisztő, és nem árt tudatosítani magunkban ezt a veszélyt, mielőtt csak legyintünk. Felkészülni úgysem lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése