2024. ápr. 20.

Múlnak a gyermekévek ...

Ihász Gábor 


Megboldogult Ihász Gábor még "csak" 78 éves lenne, és még kimondani is rettenet, már 35 éve nincs velünk. Ennek ellenére ő jutott eszembe, ahogy magunkra gondolok. Mit mondjak, már mi sem a gyermekéveinket tapossuk, hacsak a második gyerekkort nem veszem alapul. Na, de nem is ez a lényeg, illetve hát, talán magyarázatul szolgálhat arra, ahogy így hatvanon felül kocsivásárlásra adtuk a fejünket. Nem lehet ránk fogni, hogy úgy cserélgetjük a családi harci szekereket, mint más az alsóneműjét, hiszen általában húsz év alatt nem engedjük el őket. Úgy voltunk mindegyikkel, hogy ismerjük őket, tudjuk, mi jelzi, ha nincs jó napjuk, megbízunk bennük és nem utolsósorban rengeteg emlék, élmény kapcsolódik hozzájuk. Kár is lenne tagadnom, hogy a szívem csücske a "kis" Piros, amelyik az idén már a 32. évét tapossa. Az Arany "csak" 21 éves, de hát ő sem bakfiskorú. A régiek, Zöld és Bordó is nálunk váltak nagykorúvá, sőt oldtimerré, mielőtt új családot találtak. Az új jövevény sem újszülött, már négyéves, éppen ezért fért bele a költségvetésbe. Úgy tervezzük, ő is sokáig családtag marad. Ő is piros, bár őszintén szólva volt egy komoly vetélytársa, csodakék, csak az ország másik felébe kellett volna menni érte, és ilyen huncutságot eddig csak kutyáért tettünk meg. 

Párommal beszélgetünk, miután egy csomó dolgot már csak itthon a kertben fedezünk fel az új családtagon, hogy ezt a kocsit úgy vettük (és itt jó lenne a kissé debil hangot hallani), hogy "Autóóó, Pirooos..." Jó, nyilván ebben van némi túlzás, de tény, hogy ugyan gondoltunk némely dolgokra, de egy csomó más eszünkbe se jutott. A tervezgetéssel se töltöttünk sok időt. Megláttuk, kifizettük és megkaptuk. Még az adminisztrációt is "megspóroltuk", ami azt jelenti, hogy vastagon fizettünk, hogy más kuncsorogjon időpontokért és álljon sorba a hivataloknál. Most már csak össze kell barátkozzunk, de gyerekeknél ez könnyen megy, így bízunk benne, hogy nekünk is menni fog. A többiektől pedig szépen, picit megsiratva, de megválunk, mint amikor az óvodások más-más iskolákba mennek. Vigyáztunk rájuk, úgyhogy még előttük az élet.






Nincsenek megjegyzések: