Lehet? Mert a gazdi nyilván az, ha róluk van szó. Colin picinek aranyos volt. Picinek? Igazából majdnem tíz hetes volt, amikor hazahoztuk, szinte már nagy. Persze, azért még baba. Aztán egy parazitafertőzésnek köszönhetően kamaszként, fiatal felnőttként szinte girhes volt, legalábbis a fajtájára jellemző testtől sokkal vékonyabb. De kikezelték és kis késéssel belehúzott a "testépítésbe", lett belőle egy egészséges, gyönyörű 42 kilós kan. Aki csak látta, dicsérte. A fejét különösen. A kissé (helyenként erőteljesen) göndörödő selymes szőrét pláne. A kivételesen szelíd természetét meg már csak ráadásként. Olyan csodás átalakuláson ment keresztül, amivel talán még ő maga is tisztában volt. Ha dicsérték, azt a tartást látni kellett volna, valósággal kihúzta magát. Később persze, a leépülés szomorú idején - számomra legalábbis - látványos lett a változás, de még mindig sokszor kapott elismerő pillantásokat, szép szavakat és olyankor a kissé már rozoga test mintha újra életre kelt volna.
Jamien kezdettől látszott, hogy jó formájú kiskutya lesz. Sőt, az is látszott, hogy nagyon nagy kiskutya lesz. Felnőtt korára izmos, már-már robosztus felépítéssel bírt, de amiért a mai napig kedveskedve közelítenek hozzá, az a babyface, az az örök kölyökpofi, ami árulkodik a macsó külső mögött megbújó kedves, családjáért bolonduló szívről. És tudja a bestia. Amikor düdörgök neki, hogy gyönyörűségem, okos kis fején látszik, hogy élvezi az elismerést és egyetért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése