2010-ben Kiskölök mégsem ment egyelőre világgá (kicsit sajnáltam is, de leginkább örültem), most boldog egy új kapcsolatban (szóval, egyértelmű örülés van). Nagyfiú végleg a pályamódosítás mellett döntött (begyöpösödött agyam sajnálta, anyai szívem meg örült, hogy azt csinálja, amihez igazán kedve van). Párommal csendben, de minden tekintetben viszonylag zökkenőmentesen éldegéltünk. L-betűs lettem, ami nem rázott meg. Csak kicsit később, de akkor valahogy maradandóan :) Hónapról hónapra barátosnék is osztoztak ebben az érzésben. Májusban elmentem megszállott barátnőkkel Velencébe egy egész hétre, ami már akkor kevés volt, most már még kevesebbnek tűnik. Volt egy kis dugipénzem, aminek követhetetlenül és menthetetlenül a fenekére vertem. Nyáron itthon áztunk-fáztunk, mert Morgant nem akartuk itthon hagyni. Szeptemberben nyeremény-hétvégén kényeztettük magunkat Egerszalókon. Mégse kamu minden nyeremény-játék?! Decemberben nagyon szomorúak voltunk Morgan miatt, aztán nagyon örültünk (itt inkább jelen időben beszélnék) Colin miatt. Most meg reménykedősen várjuk az új évet. Ha rosszabb nem lesz, mint az idei, akkor már jó lesz!
Ha még erre járna valaki az év utolsó napján (vagy az új év első napján), akkor innen is nagyon boldogot Neki, egészséget, sikert és reményt, hogy a vágyak egyszer csak valóra válnak!
B. U. É. K! 2 0 1 1
1 megjegyzés:
Boldog új évet kívánunk mi is nektek!
t.
Megjegyzés küldése