Még ez is ma

Anya ma is gond nélkül itt hagyhatott két órára. De azért úgy örültem, amikor hazajött. Hallottam a kulcsot fordulni a zárban és már szaladtam is az előszobába. Ő is nagyon örült nekem, felkapott, adott egy puszit és levitt a kertbe. Ezt a lépcsőzés dolgot erőlteti, de mostanában nem fentről kell indulnom, hanem az alsó lépcsőfokon próbálkozik. Ott valahogy nekem sincs gondom a dologgal. Azt hiszem fentről nem kellene rögtön a mélybe néznem, és akkor nem félnék nekiindulni. A kertben kerestem Gizmót, de nem volt lent, így aztán anyával focizgattunk. Azért kipróbálnám Gizmóvai is. Végeztem a dolgom is, de anya még mindig nem elégedett a hurkáimmal. Szerinte ez még túl puha. Látom már, ma tényleg nem kapok semmi rendeset enni. Bár, hallottam anyát, ahogy a dokinak panaszkodott, hogy sztrájkolok a száraz táppal, és így tuti éhen fogok halni. A doki jól meg is ijedt és azt mondta, hogy na jó, keverhet hozzá egy kis rizst is, meg áztassa be a tápot. Aztán ha még mindig finnyáskodnék, akkor tehet rá egy kevés pörköltszaftot. Ez utóbbit nem ismerem, de ennél a száraz kecskebogyónál csak jobb lehet. Anya rögtön neki is látott mindenfélét felaprítani, az illatokból ítélve az a pörkölt nem is lehet olyan rossz dolog. Bár, azt is mondta, hogy csak a szaftot kóstolhatom meg, a húst egyelőre még nem. Mindegy, csak már kapjak valami ehetőt a tányéromba, mert világgá megyek.

Mégis csak maradok. Vacsorára pörköltszaftba áztatott száraz tápot kaptam rizzsel. A pörköltszaft jó dolog, ez már biztos. Úgy bekaptam a vacsorámat, úúúgy … ahogy már régen.
Bi-bi-bí… kint kakiltam a parkban. Mondjuk macerás addig eljutni, mert minden járdaszélen le kell ülnöm, de megérte… ennyi új szagot… Kutyák nem voltak kint, de nem is baj. Útközben úgyis találkoztunk Spottyval, Morgan régi barátjával, aki beagle. És össze-vissza szagolt. Engem. De amúgy barátságos volt. És végre egy méretes kutya, mert az eddigi haverok mind olyan kicsik, még kisebbek, mint én. Mindent összevéve, jó dolog sétálni!