Szóval megállapítás, vagy reménykedés, vagy felismerés, vagy hit-remény-és szeretet... szóval még nem tudom, mi ez, de szóvá kell tennem, hogy amióta feladtam a barikádépítési kényszeremet és az eb-gyerek szabad bejárást kapott távollétemben is a lakás összes termeibe, nem pisil anyós féltett szőnyegére, meg az én kevésbé féltettemre se, meg egyáltalán sehová, sőt nem is eszik papucsot és más, az étrendjébe nem szervesen tartozó lakberendezési tárgyakat, szóval ha hiszek, ha bízom, akkor talán ő is megembereli, azaz kutyulja magát és tényleg túlzás nélkül mondhatom lassan, hogy szobatiszta (és jóindulatú). Hála érte :)
De ha most megint elkiabáltam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése