Baki

Upsz, ez alighanem felkerül majd a baleseteim listájára. Anya kiment az erkélyre kirázni az ágyamat. Én meg aggódtam. Egyrészt az ágyam miatt, mert nem tudtam, hogy ki akarja dobni vagy minek lengeti ott a szélben. Másrészt még sose jártam idekint. Pedig micsoda tuti hely. Még lépcsőzni se kell és máris kint vagyok a friss havon. Olyan jót pisiltem ennek örömére. Csak azt nem értem, anya miért sikított egy fülrepesztőt. Hó van, fű van, akkor mi lehetett a gond? Eddig is így volt, csak egy csomó macera előzte meg. Most meg azt mondja, ez műfű … hát, honnan tudjam én az ilyesmit, kölyök vagyok még. Méghogy műfű, micsoda marhaság… De pisilni jó volt ezen is 

Nincs jó napja ma szegény anyának. Reggel ugyebár az a bőrgyógyászat (bár, meglepően hamar visszaért). Aztán lementünk focizni a kertbe és visszafelé nem tudtunk bemenni az ajtón. Ő azt mondja, nyitva hagyta a kisablakot, de az bizony nem volt nyitva. Mehettünk a szomszédhoz telefonálni. Jól fel is húztam Gizmót, mert a gazdájától én is kaptam kutyakekszet. Jut eszembe, ilyet otthon miért nem adnak? Szóval, anya kicsukott minket a lakásból. Pedig már az ebédidő is közelgett. Komolyan aggódtam. És nála persze se telefon, se kulcs. A Papáékat meg hiába hívtuk, nem vették fel. Már éppen kezdett volna ő is pánikba esni, amikor a Papáék megálltak a ház előtt. Hiába, na, úgy látszik nem csak a kutyáknak van hatodik érzékük. Jöttek, kulcsuk is volt, ebédet is kaptam, meg sok simogatást is. Mindenki elégedett volt. Kivéve anyát. Ő morog a sok szétforgácsolt ágacska miatt a konyhában. De hát apától kaptam, hogy játsszak vele nyugodtan. Meg vakarózik. Állítólag miattam, ami nem igaz, mert én tuti, hogy nem csíptem meg. Most meg ez a baki az erkélyen… ha ez így megy tovább, a végén még kihúzom nála a gyufát. Ezt így hallottam, de fogalmam sincs, mit jelent. Állítólag nem jót.