Ma már megismerkedtünk a „szomszédokkal” is. Mármint a négylábúakkal. Egyrészt ott van Maci a szomszéd kertben. Német juhászra hajazó igazi keverék. Barátságos kutya, aki azért elég sokszor hozta már a frászt az oda betérőkre, de Morgannal jóban voltak. Most érdeklődve nézegeti ezt a szőrmókot, hangos ugatással hívja ismerkedni, amire persze a kicsi inkább a lábam közé ül és onnan leselkedik. Mert azért kíváncsi ő is.
A másik szomszéd, konkrétan a szomszéd lakásban lakik. Ő Gizmó, a kis yorki. Morgannal imádták egymást. Colint ő szúrta ki a kertben az erkélyről. Hangosan ugatva adta azonnal tudtára a háziaknak, hogy valami betolakodó sündörög a kertben. Aztán ölbe vettem Colint, őt pedig a gazdája és ismerkedni mentünk. Eleinte kicsit bizalmatlanul méregette a nagyra nőtt, de bébi szagú ismeretlent, de már éppen kezdett felengedni, amikor Colin szimpátiája jeleként orron nyalta. Na, ez azért már erőteljes bizalmaskodásnak minősült és halvány, de határozott morgással jutalmazta. Ez volt az a pont, amikor elbúcsúztunk. Nehogy már egy három kilós törpeterminátor ossza ki először ezt a 13 kilós kölyköt
Hogy teljes legyen a nap, összefutottunk Misuval, a nemtom milyen sicuval is. Misu haver lesz, ez már elsőre látszik. Bírom az olyan kis vakarcsokat, akik nem rettennek meg a nagy kutyáktól, de megenni se akarják őket. Na, Misu ilyen. Már Morgannal is nagy barátságban voltak.
Colin olyat is tud, amit Morgantól 15 év alatt egyszer sem hallottam. Orrát az égnek emelve igazi farkasvonyításba kezd. Tisztára a Vadon szava Mellesleg azt hiszem, ezt a vonyítást nem vettem elég komolyan akkor, amikor kisebb kupacot találtam az előszobában.
A kefélés mindig is Morgan nagy kedvence volt. (Semmi pajzán gondolat! Bár, egy idő után az is ) Colin első nekifutásra elég ijedten fogadta a gereblyézést. Mára azonban mintha leesett volna a tantusz, hogy a gazdi addig is vele foglalkozik és végül is, nincs benne semmi kellemetlen (főleg, ha nem fickándozik). Viszont nem sokat „javít” a göndör bundján. Amíg kefélem, szépen pelyhesen kiegyenesedik a szőr, aztán az első mozdulatra visszaugrik báránygöndörbe.
A lépcsőzés még felemás siker. Lefelé egyértelműen nem mer elindulni. Az utolsó két lépcső előtt van egy kis kanyar. Ha ott leteszem, akkor azért bátran nekivág, de a lépcső tetején még ijedten nyüszít. Felfelé már más a helyzet. Szalad, sőt ugrik, bár, ezt meg még nem kéne, de alig lehet visszafogni. Nem baj, gyakorolunk
2 megjegyzés:
És Winston?
Winstonnal még nem találkoztunk. A közelünkben lévő telken még mindig nem kezdték meg az építkezést, a parkba meg még nem óvakodtunk ki.
Megjegyzés küldése