Colin és a kedd délután

A nagyon szuper és főleg csinos „bilétának” annyi. Ez egy kis bogyó, amit szét lehet csavarni, benne egy papír, amin név telefonszám, cím szerepel. A blogban is szereplő ülős képen még egyben van. De az előbb már csak a felső rész fityegett a nyakában. Hát, a fotó óta voltunk a kertben, voltunk az utcán, aztán megint a kertben, de egész más részén, és ráadásul zöld, hogy a fűben még véletlenül se… szóval, annak már annyi. 

Nem volt könnyű Colint rávenni, hogy rágcsáljon egy kis sárgarépát. Eleinte én próbáltam rávenni, hogy vegye el tőlem, de nem akarta, aztán ott hagytam a konyha közepén felállítva a finom falatot és tüntetőleg nem vettem róla tudomást. Colin rövidesen becserkészte a zsákmányt és természetesen azonnal a „barlangjába”, azaz az ágyába hurcolta. Ott aztán jó félórát eljátszott vele, rágcsálta, pofozgatta, sőt amikor odamentem, mancsát rátette, hogy „mostantól ez az enyém”. Ez volt a cél, bikfic 

Lépcsőügyben talán ma megtört a jég! Colin azonnal visszakozik, ahogy én elérem a lépcsőt. Még ölbekapni se egyszerű, mert menekülne. Ma viszont leültem a lépcső tetején és vártam. Oda-oda óvatoskodott, de a lépcsőtől még visszarettent. Aztán gondoltam egyet és lejjebb ültem két fokkal. Mivel a lépcső rögtön kanyarodik, jó széles fokokon gyakorolhatna a kis mafla, de ő inkább a megfutamodást választja. Amikor újra felbukkant az ajtónál, lehajtottam a fejem és vékony hangon nyafogni kezdtem. Mintha csak saját magát hallaná. Ez azért már sok volt neki. Hogy a pótmama így el van keseredve. Óvatosan közelebb merészkedett, aztán megtörtént a csoda, lelépett egy fokot. Persze nem mind a négy lábával, csak az elsőkkel. Így szaglászott felém, aztán győzött az aggodalom és a hátsó lábaival is kitapogatta a lépcsőfokot. Aztán még lejjebb és már ott is volt mellettem. Kaptam tőle egy vigasztaló puszit, aztán usgyi vissza a tetejére. Én mozdulatlan maradtam, de már nem nyafogtam. Ő meg azt a két lépcsőfokot egyre bátrabban mászta meg lefelé. Mára ennyiben maradtunk. Egyrészt baromi hideg a lépcső és nem akarok felfázni , másrészt ez is olyan dolog, ami bizalmi kérdés (is), így aztán nem szabad elkapkodni. Időnk meg van.