2010. dec. 12.

Búcsú és üdvözlet ...




Morgan elment, de mégis velünk marad örökre! Utódja már van, de nem pótlék (bár, kétségtelen, hogy erős fájdalomcsillapító hatása van), hanem egy belevaló kis fickó. A története kicsit sorsszerű, de éppen ez a szép benne.
Morgantól hétfőn kellett búcsút vennünk. Akkor még azt hittem, most egy olyan szomorú időszak jön, amit nem kívánok senkinek. Aztán (mivel az élet nagy rendező) egészen másként alakult minden. A férjem a maga módján gyászolt, azonnal kiskutya-keresésbe fogott, talált és döntött (egyedül). És mire magunkhoz tértünk, már úton is voltunk Szeged felé. Az újoncról jószerivel csak annyit tudtunk, hogy két hónapos fiú és nagyon aranyos. A választás elsősorban azért esett éppen őrá, mert a gazdája kézben fotózta, ellentétben a többiekkel, akiket szobában vagy udvaron. Kicsit a világ végére kellett menni érte, ahol aztán kiderült, hogy közelebb van a három hónaphoz, törzskönyve sincs, viszont egy óriási fazon. Elhoztuk. Ő pedig nem tiltakozott :)
Az utazást nagyszerűen viselte, a kertünk tetszett neki, mint ahogy a leendő helye és a játékok is. Nagy étvágya van, jó kedve és óriási szíve. Minket már a mancsa köré csavart. Itthon aztán kiderült, hogy a családja és Morgan valami távoli szálon, de kimutathatóan rokonságban vannak, így aztán végre a közös ős révén a nevét is megtaláltuk. Colin lett. Mostantól indul az ő, a mi új közös nagy kalandunk.

5 megjegyzés:

pipacs írta...

:):)

Alessia írta...

Szőrzsák.... :) :)

Vizicsibe írta...

T jól döntött.....attól még Morgan, Morgan marad....

Golden írta...

Csibém! Így van! :)

Béb írta...

Szia Morgan! :-(
És üdv az Úrficskának!