Sétáltunk! Nem sokat, csak a sarokig meg vissza. A cél leginkább az ismerkedés volt a közlekedés zajaival, meg a pórázhoz szokás. Mert ott aztán van forgalom. Meg busz. Hogy az milyen ijesztő… Mindenesetre a legény egy őstehetség. Alig akart az úttestre lelépni menet közben. Az átkelésnél az „ül!” vezényszóra letette a fenekét szépen. A pórázt nem rángatja, viszonylag ritkán cserélgeti a követési oldalt. Már csak arról kéne leszoktatni, hogy minden szembejövőhöz oda akarjon rohanni. Na, majd lesz erre is gyógymód. Hiszen még nincs három hónapos.
Este újra sétálni indultunk. Aztán máshogy alakult. Ugyanis Misu éppen hazafelé tartott a gazdájával és azonnal odaszaladt hozzánk. A pórázok meg pillanatokon belül összegabalyodtak. Ezért inkább visszamentünk a kertbe, ott levehettük a pórázt mindkét kutyáról és kezdődhetett a rohangálás. Misu gyors, villámgyors. Colin meg fineszes. Hagyta az idősebb kutyát szélvészként rohanni, ő meg hátraarcot csinált a kocsik takarásában és szemből várta a száguldót. Aztán ott van annak a hatalmas fenyőnek a csonkja, amit még a nyár végén vágtak ki a kert közepén. Arra feltámaszkodva várta a közeledő Misut, majd onnan elrugaszkodva ugrott a nyakába. Futás közben pedig átugrotta, vagy felugrott rá és onnan rugaszkodott tovább. Igazi kis akrobata. Ja, a lépcsőn meg csak lassan, mi?
Állatorvos új utasítást adott, mivel az a kaki még mindig nem tökéletes. Mostantól nem ehet főtt csirkét rizzsel, hanem csak a tápot minden étkezésre (amíg helyre nem állnak a dolgok). Most pedig nem érti, hova lettek a finom falatok, mit is kezdjen ezzel a zörgő bogyóhalmazzal, aminek se íze, se bűze. Ugyanis feláztatni se lehet, csak külön kaphatja a vizet. Eleinte elfogadott pár szemet kézből, aztán már úgy sem kellett. (jó, hogy nem zörögnek a csontjai, de azért fogyóztatni se szeretném; kell az a bébiháj) Aztán egyszer csak halljuk, hogy zörög a tálka, kutya pedig rója a köröket a konyhában, hol itt fekszik le, hol ott, közben ropogtat a foga között, aztán megint megy egy kört, megint zörög a tálka, irány a vacka, aztán minden kezdődik előről. Szóval, az éhség nagy úr, csak le ne járkálja azt a néhány falatot ezzel a nagy jövés-menéssel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése