Colin

Szilveszter is elérkezett. A várakozásnak megfelelően, Colin nem vesztegette az éjszakai pihenés fontos perceit a durrogtatástól való félelemre. Már a délutáni kósza pukkantások sem érdekelték, éjjel pedig fel sem ébredt a hangzavarra. Amíg a pocija teli, addig tulajdonképpen semmi nem rázza meg.

Az új évet azzal kezdte, hogy már a liftbe sem kell erőszakkal betessékelni, hanem edzett városi kutya módjára lép be és ki. A nagy autótól még tart, de ha „anya” ölében heverészhet, akkor az sem olyan nagy probléma. A hó pedig nagy szerelem. No, meg az alatta megbújó fagyott piros alma. Ennél jobb játék talán nem is létezik.

Külsőleg is sokat változott a legényke. Három hete van nálunk, de szerintem duplájára nőtt. Hosszabbak a lábai, az egész teste megnyúlt. Amolyan kis kamasz. A legmurisabb a farka, amiről máris pöndörödik a szőr; hosszabb is, zászlósabb is lesz, mint Morgané volt. A farka végén a szőr vörös és kétágú ördögvillát alkot, ami remélem nem a jövőbeli viselkedésére utal. Amikor figyelve valami zajra, megáll a kert közepén és fülel… olyan igazi nagykutyás alkat. Lassan már a mellkasán is dúsul a bunda, szerintem olyan szép mellénye lesz, mint Morgannak volt. A hátán pedig egyre sötétedik a szőr, a „lapockáinál” pedig két fehér csík választja szét a „vörös bundát”. Hatalmas fülei még az állatorvost is elvarázsolták, az a kedvenc részlete a kutyán. Meg talán az, hogy mozdulatlanul fekszik a vizsgáló asztalon, mindenféle hiszti nélkül tűrve a vizsgálatot és injekciót.

Most már teljesen tanácstalan vagyok! Megint megy a hasa, pedig tejet azóta sem látott. Hacsak a minap az asztalról elcsórt terítő miatt felborult bögre tartalmát fel nem nyalta. De amennyit takarítani kellett, sok a hasába sem juthatott. És mivel éppen a Vizet az elefántnak c. remek könyvet olvasom, és abban az állatorvos ilyen problémára mézet javasol, hát kipróbáltuk. Lelkesen elnyalogatta, de a dugó-hatás nem következett be! Egy kanálnyi méztől nem. Többet meg nem mertem adni. Doki szerint a méz nem árthat, nem teszem el vele láb alól eb-gyereket, szóval alighanem megismétlem. Addig is kap még csontot meg persze bólus-adstringenst, mert az sem árthat. És főzöm megint a rizst :(

Egyetlen dolog van, amivel nehezen birkózik meg, a távollétemmel. A magányt enyhítendő összeszedi a holmimat a lakásban (papucs, pullover, csizma) és a pórázzal vegyítve felpúpozza a nagyszoba közepén. (ma valamilyen oknál fogva a médialejátszó távirányítója is a csomagba került) Az a két, max. három óra, amíg magára hagyom, rendszerint gond nélkül (a fenti csomagolással) telik el, hazaérkezésemkor óriási az öröm és rohanás az udvarra. Onnantól aztán megint szoros emberfogásban vagyok, nem tudok olyan csendesen távolodni tőle, hogy álmából fel ne ébredne, és ne eredne azonnal a nyomomba. Ettől függetlenül persze mindenki mást is imád, de hát, anya csak egy van!

A bébibújástól eljutottunk a hátunkon fetrengésig és a saját farkunk kergetéséig :)