Még mindig ma

Hát, a sütésre már nem maradt idő, de nem is volt baj, nassolni azért volt mit. Meg hát leginkább kutyáztunk. A nagy beszélgetésben, kutyázásban aztán majdnem meg is feledkeztem róla, hogy itt egyesek ebédelni is szeretnének. De már pótoltuk a dolgot és a tojásos-rizses csirke már a pociban van. Ennyi haszna azért volt ennek a tegnapi diétás napnak, mert a napi négyszeri étkezésről szinte észrevétlenül átállhattunk az állatorvos által javasolt háromszorira. Ja, és előadtuk a nagy mutatványt, miszerint „ül!” és tényleg, máris rakja le a kis gömbölyűjét. Persze finom kis falatkával honorálva. Amikor pedig kikísértük a kedves vendégeket, a kertben is azonnal bemutatta a bébis guggolós pisilést. Mert ugye, ha már lementünk a kertbe, akkor ott ez a dolgunk. Mondtam már, hogy egy kis zseni? *anyai büszkeség*