Reggel 6 óra. Miután éjjel kettőkor megbeszéltem Morgannal, hogy lehetetlen időpontban akar lemenni a kertbe, végre alhatnék. De nem... Kiskölök ébreszt. A szilveszteri buliba borkorcsolyának spenótos rakott palacsintát akar vinni. És ő megcsinálja, de .. hogy kell? Én már ettem ilyet, de még sosem csináltam, így aztán vak vezet világtalant. Bekeverem a palacsintatésztát, ő süti rendületlenül, én pedig a krémes parajpüréhez némi mascarponét keverek. Nagy baj szerintem nem lehet a dologból. A végeredmény egészen bíztató, kár, hogy nem kóstolhatom meg.
A maradék palacsintákból jól bereggelizünk. Kevergetés közben kiderül, hogy a két doboz mascarponéból az egyik túrós, így aztán veszélyben a tiramisu. Márpedig tiramisunak lennie kell. Tegnap ugyanis emailezünk az apuval, hogy ugyan átjönnének-e délután egy kicsit óév-búcsúztatni? Nem jönnek, mert az anyu az unokája feleségének (magyarul az én menyemnek :) )rácsos linzert süt, mert az Ági úgy megdícsérte karácsonykor, meg hogy a leányzónak az a kedvence. Erre párom visszaír, hogy de lesz tiramisu is. Mire az én egyébként cukorbajjal kínlódó édesanyám nevében az apu visszaír, hogy rendben, akkor 3-kor ott leszünk. :) Drága papám netezik vadul, mióta karácsonyra a Jézuska mobil-netet (és a gyerekek kiszuperált gépét) vitt neki. Az Ezüst-net klubban már úgyis csak ritkán jut géphez, akkora az érdeklődés. Szóval tiramisunak lennie kell!. Kiskölök munkába indul, de kísérjem el, mert a mekiben innánk két kávét és akkor pont meglesz a négy pöttye és kap egy Mccafé-bögrét, ami nélkül élni nem lehet, de ma van az utolsó nap, hogy kiválthassa és azért két kávét már mégsem szeretne inni. Tehát romlott mascarpone a táskámba (micsoda szerencse, hogy kivételesen még megvan a blokk is), irány a kávézó. Időnk is van bőven, jó hangulatban beszélgetünk (otthon erre mostanában valahogy sosem volt alkalom), utána ő "dolgozni" el, én meg megyek mascarponét cseréltetni. Az újat persze már a boltban lecsekkolom, friss, jöhet. Itthon életem első rakott káposztájának elkészítése (óne recept, csak barátnői elmesélések és elképzelés alapján), aztán persze tiramisu, sőt még egy tatár bekeverése is. Sajnos a mohácsi hagyma már nem éri meg az új évet, utolsó darabja a tatárban kavarog. Most itt tartok... a hangulat jó, Morgan vígan alszik a hangfal előtt, ahonnan pedig vidáman szólnak a kedvenc dalaim. Bár egy kis irigység ott motoszkál bennem, valakik májusban egy csodaszép könyv lapjait élhetik újra és én egyelőre még hiába példálózom itthon a dologgal, párom nem harap rá az ötletre még annyira sem, hogy "te miért nem mész velük?", de még nem adom fel. :)
folyt. köv. (de ha netán mégsem, akkor BUÉK minden errejárónak!)
