Elkezdődött ...

Ez a Halottak napja is olyan, mint a Karácsony... még ennyi anyázó, türelmetlen embert ... mert aki egész évben nem ment ki a temetőbe, most kötelességének érzi, viszont a tömeghez nincs türelme, a virágját bizony préselik rendesen, a busz jó szokásához híven rángat, egymás lábát tapossuk, a szőlőmből is szőlőlé lett majdnem a nagy embersűrűben. Bácsi már tiszta idegbaj. Feleségével úgy gondolták, a gurulós bevásárló kocsijukat jól megpakolják mécsessel, virággal, kisseprűvel, aztán majd csak elhurcolkodnak a célig. Ők sem számoltak vele, hogy már ma sem férnek fel a buszra ennyi pakkal. És ezért mindenki hibás... a BKV (pedig máris sűrítettek a járaton), a többi utas, a temetőnél áruló árusok (drágák, ezért kell a világ végéről neki cipelni)... és mondja, csak mondja egyre ingerültebben a magáét. Közben sehol egy csendes gondolat azokért, akikről ez a hétvége végül is szólna.