2009. okt. 25.

Őrség címszavakban

... és a tehenek
Őriszentpéter Árpád-kori templom


Farkasfán juszt sem a fa köré épített házikó

Velemér hátulról

A szerző és Morgan

Éber éjszaka után vidám indulás ködben, esőben. Jutalmul a Balaton térségében már kisüt a nap. Lellénél röpke megállás, isteni kávé és Morgannak kis lábnyújtóztatás (lopkodás Alessia mézeséből). Kiskölök vezet, párom navigál, én meg szólok, hogy már megint nem arra kellett volna ... Első állomás Velemér. Tüneményes kis templom az erdő mélyén, meseszerű a párás tisztáson. Nézegetés, fotózkodás, Morgannal erdei séta és a csapat többi tagjának várása. Magyarszombatfán fazekas remekek nézegetése, kísértésnek nem tudok ellenállni, gyönyörűség tál lesz majd a lakás új ékessége. Ebédidőben fantasztikus vörösboros vadpörkölt (szarvasból) dödöllével. Egyszerűen tökéletes. Forró, puha, ízes, a szaft tökéletes, a dödölle sem újdonság, gyerekkori ízek omlanak el a szájban. (Aztán éjjel a horror, gyomorgörcs és egyebek - máig sem értem, mi lehetett a probléma) Szállás kellemes, miénk a Zöld szoba, tiszta táncterem. Morgan műkorcsolyázóként küzd a laminált padlóval, csoszogva kopog, de szerencsére leginkább alszik. (Három napig az ugatás is szünetelt) Este iszogatás, eszegetés, vidám beszélgetés, kellemes zsibbadtságban még a tetőablakon kopogó eső sem olyan idegesítő. Reggelre az eső eláll, de egész nap kitart a borús idő. A környék felderítéséhez azonban még így is sokkal megfelelőbb, mintha zuhogna. Fő az optimizmus! Szentgotthárd - nem tudom mit vártam, de nem ezt... Villa Pergola nevében és élénk narancssárga színében mediterrán, amúgy inkább retró, szakácsa jól főz, csak legyen türelmed kivárni. Mellettünk szláv nyelven hadaró, kiabáló gyereksereg, a helyi sporttábor felajzott lakói falják a napi menüt. Az őriszentpéteri Árpád-kori templom már fakultatív program, ki erre, ki arra kanyarog a délutánban, este azonban újra együtt a nagy csapat. Egyre jobban alszom, kár, hogy vasárnap már indulunk is haza. Óraátállítás miatt már a küszöböt harapjuk, mire a reggelinkhez jutunk. Csendes szomorúsággal majszolunk, közeleg az elválás, rövid volt ez a hétvége (a többségnek), Alessia még marad és ennek örömére a nap is kisüt. Hazafelé rövid "pihenő" a telken, a házikó téliesítése, lezárása, aztán egy szezonzáró ebéd a helyi csárdában. Kellemes meglepetésként meleg házi pogácsával várják a betérő vendéget. Otthon Morgan öröme határtalan, mi csak fáradtságot érzünk. De majd a fotók visszahozzák a sok-sok élményt... :)

7 megjegyzés:

Vizicsibe írta...

A szívemnek kedves képek és emlékek.:):)
Jó volt veletek :)
Amúgy T-nak kb 5x kínáltam fel a faja bornyitómat, de mindig visszautasította :):) Pedig svájci!!!! :):):)

Béb írta...

Szóval átvetted az éjszakai rosszullétes szerepemet? :-)

Golden írta...

remélem, nem végleg :)

Alessia írta...

Télleg, máskor mindig a Gyerek szokott rókázni....!!! :O

Golden írta...

na, beszéljetek már ki :) különben is az az isteni szarvaspörkölt vagy a dödölle volt a ludas, Gyereket meg leitatjátok ... jut, eszembe láttátok másnap végig az úton a fákra kirakott rókás plakátokat? :)))

Vizicsibe írta...

Láttunk...de a te fejed csak nem volt olyan vörös? wehehe

Alessia írta...

Milyen rókás plakátok? Nem láttam. Vissza kell mennem.... :O :)