A mai nap is olyan, hogy ki se szabadna mennem az utcára. Reggel kiskölök kérésére omlett. Hát, elég rom lett mire előbújt a szobájából, pedig folyamatosan hívtam. Ez már megalapozta a napot. Aztán irány a bank kutyástól. Készülődés közben egy pillanatra letettem a pénzt és onnan se kép, se hang. Egy négyzetméteren sikerült úgy eltüntetnem, hogy 20 percig keresgéltük, mire a férjem a táskám alatt találta meg. Hogy került oda? Közben kutya ötvenszer letaposta a lábam a türelmetlenségtől. Bank felé nem szeret menni. Hiába, na, nem kapott biztonsági őr kiképzést. Ergo, tolatva is hamarabb odaértünk volna. Utána irány a park, ahonnan viszont nem akart hazajönni. És még csak most kezdődik az igazi jövés-menésem, cirka 4-5 helyre kell mennem, tehát legalább ennyiszer van esélyem valami marhaságot csinálni, ha már így kezdtem. És a gyógyszert csak azóta felejtem el szipuzni, amióta a lelkemre kötötték, hogy most napi két alkalommal kell.
Amúgy új szokásom, hogy éjjel álmomban oldom meg a problémáimat, amik aztán a valóságban vagy működnek vagy nem, mindenesetre az éjszakai tudattalan agyalástól reggelre hulla fáradt vagyok. :(
1 megjegyzés:
Azért álmodban, mert ébren nem? Elfojtod őket? :)
Megjegyzés küldése