2009. nov. 20.

Még mindig köd...

A ködben úszó Duna fölött átívelő hídon érdekes élmény a busz ablakán kinézni. A tejfehér környezetben sehol a házak kontúrja. Az ember mintha valami időtlen lebegésbe merülne. Csak a Kossuth Lajos utca házsora ránt vissza a szürke hétköznapokba. Nem szeretem a ködöt. Az országúton még félek is tőle. Pedig szép is tud lenni.

1 megjegyzés:

Béb írta...

Én meg imádom. Táncolni volna kedvem benne. Pararara-raram...