Olvasom egy osztálytársam lelkes beszámolóját a bécsi kirándulásáról. Volt Klimt kiállításon, megcsodálta a Stephans dómot, koncerten is járt. És őszintén? Megesz a sárga irigység. Igen, itt Szingapúr alsón irigylem ezt a klassz programot, ezt a kis kirándulást, ami egészen biztosan olyan hatással volt rá, mintha bedugták volna a kettőhúszba. Feltöltődött, kényeztette magát nemcsak kulinárisan (huh, azok az igazi bécsiszeletek krumplisalátával), de olyan tartalmas szellemi munícióval is gazdagodott, ami az én/mi életünkből jó ideje kimaradt. Már csak ezért is egyezségre kellene jutni anyuval, hogy higgye el, jó hely az az otthon, ahol biztonságban várhatná, hogy beszámoljak neki egy ilyen kirándulásról. Na, hát ez azért kikívánkozott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése