Figyelemelterelés

Tegnap abszolút ideális feltételeket biztosítottunk egy bankrabláshoz eb-gyerekkel a bankban. Történt ugyanis, hogy a reggeli séta alatt, mellett, közben be kellett fizetnem egy kisebb összeget és persze egy ilyen kis csöppséget még nem teszek ki annak a bizonytalan érzésnek, hogy "pótanyád ideköt, aztán eltűnik és ki tudja, mikor jön vissza, ha egyáltalán...". Szóval fogtam a lentebb fotóval illusztrált bébihordót és a bejárat előtt beleültettem a kölköt, aztán az ajtón szereplő "Kutyával bejönni Tilos!" táblát tökéletesen és tudatosan figyelmen kívül hagyva, besétáltam. Tíz másodperc alatt a bank összes alkalmazottja, valamint a biztonsági őr körbezsongott bennünket, simogatták, duruzsoltak neki. Egy valaki viccesen megjegyezte, hogy kutyát behozni tilos, mire az összes többi lehurrogta, hogy hol lát ő itt kutyát, ez egy csecsemő, csak kicsit szőrös. A kicsi szőröst egyébként először kuvaszkölyökként azonosították, majd a pireneusi hegyikutya is említésre került, de tisztáztuk, hogy csak egy jól fejlett golden-kölök húzza a nyakamat a laza 15 kilójával. Aki egyébként az egész tranzakció alatt jólnevelten bújt hozzám és csendben memorizálta a pin-kódomat. Távozás után pedig vidáman ugrabugrált a közeli park havában, amíg egy szálkásszőrű tacskó majdnem megette. Hát, igen... ezért gondoltam úgy, hogy inkább megint egy nagy kutya, mint még egyszer egy tacskó. Buksikám, bocs - emléked megőrizzük, mint törpe-terminátorét...