2010. dec. 13.

Állatorvos meg egyebek



Az „első” állatorvosi vizsgálatra kocsival mentünk, természetesen rajtam aludt. Határozottan nem stresszel az autóban. Csaba doktornak sikerült meglepetést szereznünk. Morgan elaltatását ő is megszenvedte, így aztán álmában sem gondolta volna, hogy ilyen hamar újra találkozunk. De aztán széles mosollyal fogadta új páciensét. Aki ettől a helyzettől sem rettent meg. Békésen feküdt a vizsgáló asztalon és nem kevésbé békésen tűrte a vizsgálatot, valamint az oltást, féregűző tablettát, bolha elleni kencét. Újdonsült gazdája pedig büszkén hallgatta az állatorvos elismerő szavait. Tény, ami tény, a kis Colin ugyan még nincs három hónapos, de szép kis darab. Majdnem túl szép is, így aztán orvosi tanácsra áttérünk a napi háromszori étkezésre és egy kicsit csökkentett adagokra. Valamint a jó kis házi kosztról legalább részben a speciális, nagytestű kölyökkutyák számára készült tápra. Ebből rögtön magunkkal is vittünk egy nyolckilós zsákot.  Két hét múlva újra találkozunk újabb szurik ügyében, és egy hónap múlva már a veszettség elleni oltást és a Lyme-kór elleni oltás ismétlődjét is megkapjuk. De utcára tulajdonképpen már most is mehetünk, hiszen a környéken kóbor kutyák nincsenek, akikkel találkozunk, azok mind ápolt, gondozott házi kedvencek, így nem lehet baj. Hazaindulás előtt még szaglásztunk kicsit a kocsi mellett, aztán én felnyaláboltam a kutyust, hogy beüljek vele az autóba. Ebben a pillanatban egy jégfolton én akkorát tanyáztam … szó szerint dobtam egy hátast, miközben csak arra koncentráltam, nehogy a kutyát elejtsem. Így aztán ő a hasamon landolt, még csak meg sem ijedt. Így feküdtünk a kocsi mellett, amíg a párom a segítségemre nem sietett, mert ebből a pózból képtelenség lett volna magamtól lábra állni. A kocsiban aztán Colin újfent kényelmesen elhelyezkedett rajtam és hazáig kedélyesen szundikált a Jazzy rádió kellemes zenéjére.

Otthon aztán végre elérkezett a vacsoraidő. Utána megérkezett Kiskölök és barátnője. Óriási játék következett, a kis vadócot alig lehetett megnyugtatni. Annyira felhúzta magát, hogy hamvas kora és bája ellenére Eszter lábán igyekezett bizonyítani a férfiúi szimpátiáját. Ennek külön előzménye volt, hiszen vizsgálgattam én a kutyust, de nem mertem volna rá megesküdni, hogy érzem a kis golyóit. Morgané után ugyebár meglehetősen apró kis ékszerekről van szó. Már-már attól tartottam, hogy nem szálltak le a helyükre és majd orvosi beavatkozást igényelnek, de a vizsgálat szerint ezekkel is minden a legnagyobb rendben van.
Közben egyértelműen kiderült, hogy Colin a némajáték híve. Nem szól ő senkinek, de ha érzi a szükséget, máris irány az előszoba, némi szaglászás (a reggeli nyomok keresése) és már görbíti is a farkincáját. Mi meg futunk, felkapjuk és irány a kert. Édes pofa, ahogy az első sikkantásra már egyenesedik is ki, mint akinek eszébe se jutott az imént, hogy odapörköljön.
Most azonban végre béke és nyugalom, ő is bent szuszog az ágyában; jó éjszakát!

4 megjegyzés:

Béb írta...

Gyurma is csak akkor szól, ha kedve van. Múltkor is olyan lazán leh*gyozta a Zuram súlyzóit a nappali közepén...

Unknown írta...

Bazinagy ez a kutya....!!!! :-o Meg kell látogatnom hetente, mielőtt még ötven kilós lesz! :)

Lazac írta...

Nagyon szépek vagytok együtt! :):):) Mami és az ő bébije :):):)

Golden írta...

azért remélem, nem a Gyurmára üt ez a kölök :)))
A. gyere!!! (és hozzál csokit, ha már annyit írsz róla :) )
Most komolyan, jöhetsz csoki nélkül is :)))