A napok többnyire jól indulnak, mert a kutyával a parkban akkor is jó, ha előtte a fogamat szívtam a korai kelés és a kinti hideg miatt. Nos, sok kétlábú és négylábú barátra tettünk szert az eltelt évek alatt. Ezek közül az egyik Huba és a mamája, Zsófi, akikkel szinte minden reggel együtt bandázunk. Ha van idejük, néha bejönnek a kertbe, és Huba egy kicsit kalandozhat a bokrok alatt. Ma pedig Zsófi megkérdezte, lenne-e kedvem egy kávéra. Még korán volt hazamenni, egy gyors kávé belefér, gondoltam én. Ráadásul egy olyan házban laknak, aminek az iker-részével mi magunk is kacérkodtunk jó néhány évvel ezelőtt. A kíváncsiság is hajtott, hogyan néz ki ez a Bauhaus épület belülről.
A kutyák jól elvoltak, a csokoládés-málnás kávé nagyon finom volt, csak éppen az idő úgy elszaladt, hogy észre sem vettük. A félórából majdnem másfél óra lett és akkor sem hagytuk volna abba, ha nem nézek rá az órára. Odahaza feladathegyek, köztük ugyebár az anyu, úgyhogy vettük a nyúlcipőt és futottunk hazáig. De hogy egy picit kiléptünk a napi rutinból, nekem nagyon feldobta a napomat. Alig várom, hogy viszonozhassam a meghívást, bár, remélem Zsófi szereti a teákat is, mert azokból jóval nagyobb kínálattal tudok előállni, mint kávé ügyben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése