Hosszú-hosszú évek óta mindig két kutyánk volt. Most egy maradt. És ez az egy néhány hét elteltével ráeszmélt a szomorú valóságra, hogy a kétlábúak között magára maradt. Hiába van vele a nagymama itthon, az mégsem olyan, mint amikor még Colin "őrizte" Jamie álmát. Sírdogál, vonyít, szeparációs szorong.
A parkban a kutyások közül többen is járnak ide a közelbe egy kutyanapközibe. Eddig nem éreztük ennek a szükségét, vagy inkább az indokoltságát, hiszen napi szinten voltak kutyák között, hétvégenként kirándultunk, eleget mozogtak, szocializálódtak. De ez a mostanában előállt új helyzet új megoldásokat igényel, így ma eljött a napja, hogy "interjúra" mentünk a napközibe.
A hely igazán nincs messze, gyalog sétálva is tíz perc (meg még a szagolgatásokra fordított másik tíz). A kapunál a tulajdonos kutyája fogadott minket kissé bizalmatlanul, de amikor felbukkant Laci, a házőrző is barátságosabbra váltott. A belső udvaron egy kutyus szaglászott, Jamiet rögtön lecsekkolta. Azt hittem, ennyi. De nem. Nyílt az ajtó, újabb érdeklődő négylábúak érkeztek, majd az első roham után több hullámban a többiek. Legalább tíz-tizenketten. Nagytermetűek többnyire. Merthogy Jamie se kicsi, így jó eséllyel ennek a brigádnak lesz a tagja, nem a törpicsek-csoportnak.
És nagyon büszke voltam a kicsinyemre. 😀 A tőle megszokott nyugalommal tűrte az újabb és újabb felülvizsgálatokat, kitől szelidebben, kitől vehemensebben. Nem húzta maga alá a farkát, nem keresett mellettem menedéket, főleg nem acsarkodott; ismerkedett. Bementünk a házba, szemrevételezni a benti világot, bátran követett oda is. Laci - úgy tűnt, és hát hangot is adott ennek - elégedett volt a "jelölt" viselkedésével. Ugyanis a többiek ivartalanított kutyák, Jamie meg hát, golyszlis, és apát ismerve még sokáig az is lesz. De úgy tűnik, Colin áldásos nevelésének hála, a nyugodtsága, magabiztossága még megvan.
Holnap ott marad egész napra (8-tól 16 óráig). Kíváncsi vagyok, hogyan éli meg ezt a számára teljesen szokatlan programot. Szombaton vendégségbe megyünk, olyanokhoz, akik kedvelik őt, és ő is őket. Azt kérték, vigyük magunkkal. Ez is egy teljesen új helyzet lesz, bár, nemrégiben voltunk Hubáéknál és ott is rendesen viselkedett, pedig ők lent maradtak a földszinten, mi gazdik az emeleten voltunk. Muszáj egy picit leválasztanunk magunkról és megalapozni a lehetőségét annak, hogy néha-néha ott hagyhassuk valakinél akár egy-egy éjszakára is. Szóval, ez a nap is eljött ... anya pici fia napközis lett
😄
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése