Igazából bármennyire haragszom az online világra, mert a legtöbbször csak felmegy tőle a vérnyomásom, persze tisztában vagyok vele, hogy mekkora áldás is egyben; szóval, haragszom... de amikor a Facebook - ami nem felejt - feldobja Colin és Jack emlékeit vagy más, kedves emlékeket, olyankor mindig egy kicsit szebb lesz a napom. Még akkor is, ha éppen előtte jöttem haza a bankból, ahol kénytelen voltam letiltani a bankkártyámat, mert valaki meghekkelte és havonta egy "kisebb" összeggel megkönnyíti a számlámat. Mivel a bank védi az erdőket és csak online tárolja a havi számlakivonatokat, amiket a megbonyolított oldalukon én keressek meg és töltsek le, ha annyira akarom, szóval, csak az ötödik sikeres lehúzás után eszméltünk, hogy itt valami nagyon nem kóser. Most csak remélhetem, hogy nem leszek az új kártyával (két hétig még csak várhatom) újra áldozat. Már az első alkalmat sem értem, hogyan tudták az adataimat lenyúlni, mert ha valaki, én aztán vagyok olyan beszari, hogy kártyás vásárlásokat nem bonyolítok. Vagy banki átutalás vagy utánvétel, de tőlem kártyaadatokat ki nem húz senki. Oszt mégis itt van a baj. Nos, volt itt némi heveny káromkodás, mérgelődés, ügyintézés, (és mivel mindent az online világban intéz az ember máskor, így meglepetés, hogy a megszokott opt-fiók helyén már valami egész más van). Ettől kicsit le is eresztettem, úgyhogy igazi felüdülés volt néhány kedves emlék felbukkanása. Nos tehát, az árnyoldalak mellett ott van ez is.
Figyeljetek, mert úgy tűnik, kint a nagyvilágban is figyelnek minket. Még szerencse, hogy az emlékeinket nem vehetik, nem veszik el. Azért helyesbítettem, mert természetesen van példa erre is. Lehet, hogy mégsem ördögtől való gondolat a remeteség ebben a mindenki mindent lát világban. Más kérdés, hogy már túlságosan rákapattak minket, inkább vállaljuk a veszélyeit, mintsem önkéntes száműzetésbe vonuljunk. Mert ahol árnyék van, ott fény is van. Nehéz helyzet ez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése