Történt, hogy a doktor bácsi felírt egy kikeverős krémet még decemberben. Előre bocsátotta, hogy nem lesz olcsó, úgy is lett, 8.300,-Ft-nál állt meg a számla. Igazság szerint sokalltam, de aztán kiderült, hogy igenis kivételesen használ, tehát minden grammja megérte, ráadásul az apró tégely jó két hónapra elég. Mostanra erősen fogyóban van és hát nagyon úgy fest, amíg még itt kísértek, szükségem lesz rá, tehát mentem a következő adagért.
Az orvos és a mellette levő gyógyszertár eléggé kiesik a szokásos útvonalaimból, így megpróbálkoztam a recept beváltásával más gyógyszertárakban. Az első helyen széttárták a karjukat, hiányzik az egyik összetevő, nem tudják vállalni. A másik helyen elvállalták ... volna, de amikor a számláló már 18 ezer forintnál járt és még nem volt vége, akkor én kértem, hogy töröljék a rendelést. Nyakamba vettem a várost és visszamentem az első helyre, ott továbbra is 8.300 forintért állítják össze. Úgyhogy már a gyógyszertárban is nagyon észnél kell lenni.
Amit nem értek, ha a polcról leszedett gyári kiszerelésekből keverik össze és így a recepten szereplőnél nyilván jóval nagyobb adag is készíthető, akkor miért nem vihetem el az egészet? Ha már kifizetni az egészet kell, ugyebár. Az orvos nem ekkora adagot írt fel? Jó. De akkor számoljanak csak annyit, amennyit felírt. Persze, nem lehet az ő káruk a felesleg, de az enyém igen. Hát, köszönöm.
Mellesleg eszembe jutott - látván a televízióban a teméntelen gyógyszerreklámot -, hogy gyerekkoromban fájdalomra, lázra ott volt a Kalmopyrin. Megfázásnál esetleg néhány szem a sárga kis golyóbisokból, a C vitaminból és a dolog letudva. Persze, ha valami komolyabb dolog adódott, akkor antibiotikum. Passz. De ami napjainkban megy gyógyszerben, gyógyhatású készítményben, táplálék-kiegészítőben, az egész egyszerűen már nevetséges. Mármint nevetséges lenne, ha nem lenne sokkal inkább siralmas, hogy horribilis összegeket húznak ki a zsebünkből és mi még tapsikolunk is, hiszen az egészségünk érdekében fizetünk, mint a köles. Ha józanul nézzük a dolgot, ennek a sok vacaknak a nyeldeklése egyetlen nappal sem rövidíti le a nyavalyánkat. Ahogy a szólás is tartja: gyógyszer nélkül 14 nap, gyógyszerrel 2 hét. Viszont nagyon sokan nem mennek időben orvoshoz, mert a tüneteiket kezelgetik otthon az interneten fellelhető ötletek, a reklámok és a patikákban kapható vény nélküli szerek segítségével. Aztán, amikor a dolog már elfajult, akkor jön a sírás-rívás, de a gyógyszergyártók ártatlanul tárják szét a kezüket, hogy miért nem tetszett inkább orvoshoz menni (hogy ez mennyire bonyolódott meg az utóbbi időben, arra már ki sem térek, mert regényt írhatnék a témáról).
Röviden: ritka gusztustalannak tartom a gyógyszerreklámokat. Alkalmanként szó szerint, mert a vacsoraasztalhoz már beköltözött a gomba (nem az ételbe), a nőgyógyászati panaszok, bőrproblémák, sorolhatnám vég nélkül. Amúgy pedig azért, mert a köznépnek az amúgy is aranyárban árult termékeket olyan szinten sulykolják az agyába, hogy még neki lesz lelkiismeret furdalása, ha nem él a lehetőséggel, hogy beszerezzen néhányat belőlük teljesen feleslegesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése