Az élet úgy hozta, hogy mostanra "létszükséglet" lett az angol megtanulása, legalább konyhanyelvi szinten, hogy sok minden más mellett például a menyemmel tudjak szót érteni. Az utóbbi tíz évben teljesen autodidakta módon sok minden ragadt rám a kosszal együtt, amikor feliratos filmeket néztem vagy éppen az ügyeletes kedvenc magánéleti válságának néztem utána külföldi oldalakon, vagy készülő könyveimhez kutakodtam apró, de annál érdekesebb kis részletek iránt. Van ennek a fránya internetnek azért jó oldala is! Tehát tavaly elvégeztem az első szemesztert ennek a nyelvnek az ismerkedésével. Egyértelmű sikerélmény volt, még akkor is, ha már nem úgy ragadnak meg az információk az agyamban, mint tették volna vagy húsz évvel ezelőtt. De nem adom fel!
Itt van például ez az Oxford szótár, amit sokáig csak csendes áhítattal néztem, amikor a gyerekek forgatták. El sem tudtam volna képzelni, hogy valaha az én okulásomat is szolgálja majd. A napokban azonban a kezembe vettem és arra kellett ráébrednem, hogy ez tényleg hasznos dolog, bár teljesen eltér attól, amit én zsenge ifjú koromban szótárnak neveztem. Annál sokkal több és főleg, sokkal jobb. Egészen vicces módon még olvasmánynak is szórakoztató a példamondataival. Persze, ez nem olyasmi, amit a következő két napban szorgos lapforgatással kivégzek majd, de ha sikerülne az elképzelt módon feldolgoznom, akkor egy év múltán akár még jelentős szókincsgyarapodással is dicsekedhetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése