A nagy könyves kihívás 25. Jo Nesbo: Hóember

Már annyian dicsérték a skandináv krimiket, köztük a fenti szerzőt, hogy muszáj volt végre megkaparintanom egyet. Igazság szerint néhány skandináv krimifilm után kicsit (nem kicsit) féltem tőlük. Filmeken ugyanis ezek a történetek számomra már a horror határát súrolják. Egyszerre lélektani krimik, ugyanakkor brutálisak, véresek. Nincs ez másként a Hóember esetében sem. Már a 20. oldalon éreztem a gyomorszorító feszültséget, amit a rengeteg szereplő, a kimondhatatlan norvég nevek ellenére is sikerült fenntartani. Egészen a regény végéig sikerült fenntartani, s bár - had dicsekedjek - viszonylag korán sejteni véltem a megfejtést, de annyi csavar vezetett el a végső megoldáshoz, hogy néha sikerült elbizonytalanítani nyomozói hitemben.
Jo Nesbo: Hóember című regényét imádtam és máris keresek egy újabbat, mert ha más okok miatt is, de képes olyan függővé tenni, mint a jó öreg Agatha.