A nagy könyves kihívás 24. Itáliai útinaplók egy barátnő szemével

Ha az ember barátnője szeret utazni, remek mesélő, ráadásként pedig olyan fotókat készít, amelyekkel (a szöveggel karöltve) odavarázsol a helyszínre, akkor őszinte örömmel tölt el, ha részese lehetsz egy álom valóra válásának. Jelesül annak, hogy egy (két, sok) könyvben foglalja össze hosszú évek utazásainak emlékeit. Személyes idegenvezetést tart, nem az útikönyvek bárhol fellelhető száraz adatainak újabb ismétlésébe bocsátkozik.

Közös szerelmünk, Velence volt az első a sorban. Alessiának volt egy blogja, ahol a város szerelmeseinek írt az aktuális rövidke látogatásairól kis szösszeneteket. Ezekből a kis írásokból született meg a Velencei mozaik című könyvecske. Igen, könyvecske, mert magán viselte minden első kiadás jellemző, apró, ám idővel mégis szembeötlő hibáit. De ... gyönyörű volt! Kivitelében egy csodás képeskönyv viszonylag kevés információval, annál több személyes benyomással. Ahogy a címe is utalt rá: rendhagyó útinapló blogbejegyzésekben. Nem akart több lenni, és ezt a célt szerintem vállalhatóan hozta/hozza még annyi évvel a megjelenése után is.

A következő a sorban az Un ombra - egy pohár bor című itáliai útinapló. A kötet egy jelentős része még mindig Velencéről szólt. Hiába, vannak a múlhatatlan szerelmek, amiknek egész egyszerűen meg kell adni, ami jár. A kötet második felében azonban már tovább indult a szerző távolabbi itáliai tájak felé. Lényegében húzott egy képzeletbeli vonalat Itália térképén, és az attól északra eső helyeket - amelyeket már bejárt - vette sorra. Ezek már nem blogbejegyzések! Sokkal részletgazdagabbak, de továbbra is nagyon személyesek.

A második kötet, a Roba de Tiberio - Tiberius holmija valamivel később követte. Egész egyszerűen nem lehetett befejezetlenül hagyni az elsőt, hiszen oly sok helyen járt már attól a képzeletbeli vonaltól délebbre! Toszkána, Umbria, Puglia, Szicília és a többiek, megannyi csodás hely, melyekhez a könyv tárgyi tudást, szenvedélyt és egyéni látásmódot kölcsönöz. Ahogy egy kritikusa írta: értékek tárháza ez a könyv, útmutató, távlat, mélység, részletesség, és akár kódolt óva intés egy belső visszaút nélküli megérkezéstől. Ismét egy személyes útikönyv, mely jó érzékkel keveredik egy útikönyv ismeretanyagával, s nem mellesleg frissítő irodalmi élményt jelent.

De Velence nem hagyja magát, újabb és újabb élménymorzsák, érdekességek kerülnek elő, hogy a Venezia Mia című kis könyvecske lapjain kápráztassák el az olvasót.

Egyelőre itt véget is ér a magánkiadásban megjelent kötetek sora, de a felszín alatt fecseg a mély, hogy ilyen erőltetten kiforgassam József Attila örökbecsű sorait. Ezekkel a szóvirágokkal pedig arra akarok utalni, hogy egy munkapéldány már elkészült a La Magnifica - firenzei pillanatok címmel. Azt pedig már nem is említem, hogy Velence érdekességeinek tárháza pedig kimeríthetetlennek tűnik.

Minden Itália-szerelmesnek bátran merem ajánlani Puskás Erika Alessia írásait. Fordítsatok kitüntető figyelmet a kötetekben szereplő fotókra, melyek szintén a sajátjai!